Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

sza, amin a tiszti poggyászt vitetjük be a városba. Hosszú út az ismeretlen sötét utcákon, végre beérünk a laktanyába, ahol nincs hely. Volna ugyan egy sarokféle, amit egy őrnagy megjelölt számunkra. Szalma is volt benne. Mindössze idáig ruszinok laktak benne. Természetes, nem mentünk bele ebbe a helyiségbe. Még nem voltunk hozzáedzve. Visszamentünk a vonathoz, és a váróteremben kínlódtunk reggelig.

December 21-én jelentkezésünket reggel nem fogadják el. Menjünk el Bezibe, mert az I/

1.

gyalogezred Tatáról odament. Ezzel itt nem is tudtunk mit kezdeni. Innen tehát menni kell. A vonatról még az éj folyamán levelezőlapot írtam, de nem hiszem, hogy azt otthon megkapták volna.

Az „Eszterházyban” ebédeltünk. Igen jó ebéd volt. Nagyszerű disznópecsenyét ettünk. Három deci bort is adtak inni. Délután a megbeszélés szerint autókkal mentünk volna Győrbe, hogy onnan megközelítsük Bezit. A német katonai autókat egy őrnagy igazította el. Délelőtt mindent ígért, hogy ad kocsit, amelyik Győr fele megy, de délután csak egypár ember tudott felkapaszkodni olyan kocsira, amelyik Komáromba ment. A nyilas urak autókkal cikáztak, minden kocsin levágott fenyők voltak. Karácsonyra vitték valahová. Valaki érdeklődött, mibe kerül egy fa, 300-350 pengőt mondanak egy fáért. Tehát nagyon szépen kereshettek azokon a fákon, amit az útközbeni kertekből vagy parkokból csentek el. Nem is álmodtunk arról, hogy valakit felvettek volna autóikra, bár látták, hogy bevonuló tisztek vagyunk. A német őrnagy is intett feléjük, hogy ezeket a kocsikat is igénybe lehet venni. Végre az 23