Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

pult előtt, és megittam a kocsisok, urak és munkások között azt a kis bort. Aztán a koromsötét estében, mert állandó légó2

volt már akkor, felmentem a Ráday utca 31. számú lakásba, és együtt voltam még egyszer a családdal. Pakoltunk.

2 A légoltalom rövidítése

3 Az ellenség ott volt a kapuk előtt.

4 búcsúdal

Megmaradt kis vagyoni roncsomból magamhoz vettem azt a pár rongyot, amit magammal akartam hozni. Az akvarellkészletet csak beraktam, magammal hoztam. Itt vettem hasznát, ha ugyan erről még lehet komolyan beszélni, mert minden csak relatív. Nem tudom, van-e értelme valaminek egyáltalán.

Fázósan dideregve feküdtem le és bújtam össze feleségemmel, kisleányommal, mert tudtam, hogy nagyon hosszú útra indulok. Nem sokat aludtam. A szokásos esti imám után még szólt a rádió. A nyilas propaganda szórta a boldogító igéket. Az indulók és értelmetlen beszéd után (az ellenség ott volt ante

portas3

)

fel

csendült az ismert alt énekesnő abschieddala.4

Aztán befogott a csend, reggel fázósan öltöztem. Feleségem szintén. Csupa könny és sírás. Magam is sírtam, mintha csak temetésre indultam volna. Később valami dacféle vett rajtam erőt. Talán azért, hogy a búcsú perceire maradjon erőm. Azt hiszem, azt mondtam, hogy ezt most minden férfinak kötelességszerűen teljesíteni kell. Aztán kimenetnél az előszobába lehúztam a jegygyűrűmet, és átadtam a feleségemnek azzal, hogy ha tudja, őrizze meg. Fájó és keserves csókolódzás. A gyermeket még egyszer magamhoz szorítottam.

20