Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

október 6-án este érkeztünk és a [..J1

fogadott be bennünket. Onnan Némedy Gábor vasúti főmérnöknél laktunk egy hétig. Itt sikerült szintén menekült testvéreimmel felvenni a kapcsolatot, és velük Dezső Laci unokaöcsémnél húztuk meg magunkat. Talán később részletesen leírom az egész menekülésem történetét, és a megfelelő eseményeket. Talán a napló írása folyamán egy személlyel való beszélgetés kapcsán kezdek majd bele, így érdekesebb lesz.

1 A kéziratban a szó olvashatatlan.

Nagyon kérem azt, akinek a kezébe kerülne a füzet, ami talán legtitkosabb gondolataimnak kifejezője, hogy ha valami történne velem, és ez a füzet megmaradhatna, talán valami csoda folytán, úgy juttassa ez a füzet el annak az asszonynak, aki a feleségem, jóságos asszonyom, szerető gyermekeim édesanyja, nekem hűséges élettársam volt. Itt is jelzem a címét: Kiss Sándorné (Bérezi Ilona), polgári iskolai tanárnő, Gyula. Békés megye volt állami polgári leányiskola.

Ha tehát ez így történne, Isten áldása legyen rajta és kicsi leányomon. Tartsanak meg ők engem jó emlékezetükben, s ha érdemes voltam, szeressenek engem továbbra is úgy, mintha élnék.

Welsben, Oberdonau

kerületben

amerikai fogságban vagyok. Sok sorstársammal várjuk azt az időt, mikor a határok megnyílanak, és visszatérhetünk oda, ahol a mi elhagyatott otthonunk volt.

Hallatlanul megszépülve látjuk a régi, kedves, meleg, elhagyott otthont. Visszaemlékezünk a boldog, csendes és munkás napok18