Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)
Borvendég Zsuzsanna: A nyugatos hadifoglyok sorsa a kommunizmusban
ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN pon.22 A háború lezárása után a Nyugatról visszatérő tisztek döntő többsége jelentkezett szolgálattételre az új haderőnél, és a leigazoltakat be is vették a hadseregbe, de ez ellenkezett a kommunisták érdekeivel. A SZEB támogatásával 1946 májusára sikerült elérniük, hogy a hadsereg létszámának csökkentésére hivatkozva politikai alapon szelektálják ki a honvédtiszteket: a Nyugatról hazatért katonákkal kapcsolatban általános jelleggel kimondták, hogy nem lehetnek tagjai a néphadseregnek akkor sem, ha leigazolták őket.23 22 Okváth, 2001. 23 Okváth 2000, 83. 24 Nyári 2019, 138. A valódi háborús bűnösökön messze túlmutató megtorlásnak hamar híre ment, az idő előrehaladtával a fogságban lévők egyre több információt szereztek az itthoni helyzetről. A növekvő honvágy bizonytalansággal és a kommunista retorzióktól való félelemmel társult, így sokasodott azoknak a száma, akik az emigráció mellett döntöttek. 1945 és 1946 folyamán sok katona választotta hazatérés helyett a francia idegenlégiót: egy 1951-es adat szerint nagyjából tízezer magyar idegenlégiós szolgált távoli országokban.24 Mindez erősen megkérdőjelezte a demokratikus kibontakozásról szóló hazai propagandát, így a Hazahozatali Kormánybiztosságnak is reagálnia kellett az emigránsok emelkedő számáról szóló hírekre: hazugságnak minősítették a szerintük ellenséges erők által terjesztett számokat, és ezzel együtt kijelentették, hogy azok a náci, nyilas és reakciós elemek döntenek a menekülés mellett, akik megriadnak a jogos számonkéréstől: „az 133
