Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Juhász Zoltán – Sipos János: A magyar népzene őstörténetének kutatása korreláló zenei és genetikai típusok alapján
MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS példa segítségével ismét képet alkothatunk arról a zenekultúráról, mely feltehetőleg ezzel a népmozgással mozgott együtt. Ezek a dallamok határozottan hétfokú, a félhangközöket is tartalmazó hangsorokon mozognak, és bár szintén ereszkedő dallamvonalúak, de ritkán lépnek az 5. fok fölé, így hangterjedelmük is jóval szűkebb, mint az első szövetségben tárgyalt típusoké. A magyarországi neolit földműves vonaldíszes és Starchevo-kultúrák genetikai összefüggései ismét felvetik annak lehetőségét, hogy ezek az ősi zenei típusok akár évezredek óta itt élhetnek a Kárpát-medencében. A következő szövetség forrásvidékét a Kárpát-medence, a Kaukázus, Ana tolia és Szicília négyszöge jelöli ki (3. sz. szövetség). Meghatározó haplocsoport együttese nagyon hasonló az előző, neolit földműveseknek tulajdonított Kurd Azeri Török Horvát Magyar Román 5. ábra A 2. sz. zenei-genetikai szövetségbe tartozó rokon dallamok 70
