Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Juhász Zoltán – Sipos János: A magyar népzene őstörténetének kutatása korreláló zenei és genetikai típusok alapján
MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS A hangmagasságot félhangnyi egységekben mérjük, egy dallam időbeli lefutását pedig a hangmagasság kis időegységenként mért, 64 elemű idősorával jellemezzük: a dallamvonalvektorral. Egy adott dallam tonalitásának jellemzésére minden lehetséges hangmagasságnak meghatározzuk az adott dallamban mért relatív összidejét, és ezek eloszlását egy 24 dimenziós fokeloszlás-vektorban adjuk meg. (Kétoktávnyi, vagyis 2*12=24 félhangnyi lehetséges hangterjedelmet definiáltunk.) A dallamok teljes matematikai leírását az 1. ábra illusztrálja. így tehát 51 000 dallamunk mindegyikét egy-egy vektorpáros (64D dallamvonal és 24D fokeloszlásvektor) képviseli. Az „Önszervező felhő” algoritmus ezt az 51 000 vektorpárost csoportosította hasonlóságaik alapján 624, már csak egymáshoz hasonló dallamokat tartalmazó fürtbe. Egy-egy fürt tagjainak átlagolásával pedig kaptunk 624 vektorpárost; ezek jellemzik a legjobban az adott fürt közös tulajdonságait, tehát ezeket tekinthetjük az egyetemes dallamtípusoknak, azaz Bartók „őstípusainak.” Innen nyilvánvaló, hogy egy adott kultúrát egy 624 elemű eloszlás jellemez - ennek i-edik eleme mutatja meg, hogy milyen arányban vannak jelen az i-edik egyetemes zenei típus változatai az adott kultúrában. 3.2. A vizsgált kultúrák populációgenetikai jellemzése A szakirodalomban fellelhető adatokból a Pamjav Horolma által vezetett genetikai kutatócsoport összeállította az összes általunk vizsgált zenekultúrát jellemző 26-elemű mitochondriális haplocsoport-eloszlásokat.15 A felbontást az adatok egységes kezelésének igénye korlátozta. Ugyanakkor meggondolandó az is, hogy az alcsoportok túlságosan finom felbontása egyre közelibb múlt folyamataiba enged csak betekintést, mi pedig a neolitikumtól ismert népességmozgások időtávlatában akartunk vizsgálódni. 15 Pamjav et al. 2012. 62
