Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)

Juhász Zoltán – Sipos János: A magyar népzene őstörténetének kutatása korreláló zenei és genetikai típusok alapján

MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI

MŰHELYBESZÉLGETÉS

The musical-genetic connections that emerge indicate the traces of ancient population movements and cultures that still prevail in Hungarian folk music today. We hope that by comparing these traces with the latest and increasingly numerous results of genetics, archaeology, history, anthropology, ethnography and linguistics, we will gain a better understanding of Hungarian prehistory. KEYWORDS: Artificial intelligence, Computational ethnomusicology, Archaeogenetics

1. Bevezetés

„[...] Az a gyanúm, hogy a földkerekség minden népzenéje, ha elegendő anyag és tanulmány áll majd rendelkezésünkre, alapjában véve visszavezethető lesz majd néhány ősformára, őstípusra, ős - stílus - fajra.” - írta Bartók 1937-ben.1

A magyar népzenekutatás éppen Bartók és Kodály úttörő munkájára támaszkodva egyedülálló alapossággal írta le a magyar népzene típusait Kodály,2

Vargyas,3

Dobszay-Szendrey.4

A vizsgálatok alapjául Járdányi Pál a dallamvonal vizsgálatát javasolta, és ehhez egy már-már matematikailag is értelmezhető definíciót adott Járdányi Pál.5

Ez az analitikus szemlélet is hozzájárult, hogy a számítógépes kutatás Magyarországon az elsők között indulhatott meg, majd Európa más országaiban és Amerikában is meghonosodott.6

A zenei összehasonlító kutatást a szomszédos népek zenéje mellett igyekeztek a magyar őstörténet szempontjából már a 20. sz. elején is fontosnak tartott területre, a Volga-Káma vidékére is kiterjeszteni. A Volga-Káma vidékén élő marik, csuvasok, tatárok és votjákok népzenéjét Kodály úttörő párhuzamai után Vikár László és Bereczki

1 Bartók 1937.

2 Kodály 1976.

3 Vargyas 2002.

4 Dobszay-Szendrei 1988.

5 Járdányi 1974.

6 Csébfalvi et

al. 1965;

Huron

1996.

58