Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Tihanyi Balázs – Marcsik Antónia: Az Alföld történeti embertani képe a szarmata időszaktól az Árpád-korig. Rövid összefoglalás
AZ ALFÖLD TÖRTÉNETI EMBERTANI KÉPE A SZARMATA IDŐSZAKTÓL AZ... emelkedik az ún. „vezéri sírok” köre, amelyek alapján a térségben sejthető a kora és közép avar kori hatalmi központ.40 A területről megmaradt csontvázanyag azonban általánosan nagyon kevés, és a „vezéri” sírok köréből is csupán három egyén csontváza ismert (Petőfiszállás, Kunbábony, Kecskemét-Sallai út). Ezeket egészíti ki a nemrégiben napvilágra került szalkszentmártoni lovas sír is, amely a mellékletek alapján feltehetőleg szintén a „vezéri” sírokhoz kapcsolható.41 A leletegyüttesek jelentősége ellenére sajnos az embertani leletek értékelésre alig alkalmasak, így az avar kor biológiai rekonstrukciójának bemutatását nem segítik elő.42 40 Összefoglalóan: Balogh 2019. 41 Ko vacs óczy 2019. 42 További irodalommal: Marcsik-Molnár 2019. 43 Marcsik feldolgozás alatt. 44 A fertőző megbetegedések és egyéb patológiás elváltozások széleskörű és nagyarányú jelenléte nem feltétlenül jelent gyenge, rossz életkörülmények között élő populációt, hiszen az ún. oszteológiai paradoxon értelmében (Wood et al. 1992) a legyengült immunrendszerű A Tiszántúl területén jelentős a két nagy kora avar kori lelőhely, Makó-Mikócsa és Szegvár-Oromdűlő leletanyaga.43 Mindkettőben az europid dominancia az uralkodó, azonban mintegy 20-30%-ban a mongolid komponens is jelentős. A mongolid típusösszetétel azonban kissé különbözik a Duna-Tisza közének mongolid összetevőitől. Jellegzetes a koponyatorzítás szokása mindkét temető anyagában, egyúttal feltűnő, hogy szinte valamennyi vizsgálható női koponya kisebb-nagyobb arányban torzított. A késő avar korban a Tiszántúl területén a nagyobb létszámú temetők europid túlsúllyal jellemezhetők, és a mongolidok részaránya kisebb a kora avar koriakhoz képest. A fentiek alapján is kitűnik az avar kor nagyfokú heterogenitása. A mongolidok gyakorisága nagyobb a Duna-Tisza közén a Tiszántúlhoz képest, típusösszetételük a heterogenitás mellett regionális különbségeket is mutat. Patológiai szempontból elemezve az alföldi szériákat, kimutatható szinte valamennyi megbetegedés, melyek a csontokon manifesztálódnak. Nagy gyakoriságot adnak az ízületi elváltozások különböző típusai, kisebbet a traumás elváltozások, valamint az anyagcsere csonttani jellegzetességei. Igen jelentősek a csonttuberculosis esetei, illetve a lepra elterjedése, elsősorban a Duna-Tisza közén.44 43
