Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)

Tihanyi Balázs – Marcsik Antónia: Az Alföld történeti embertani képe a szarmata időszaktól az Árpád-korig. Rövid összefoglalás

AZ ALFÖLD TÖRTÉNETI EMBERTANI KÉPE A SZARMATA IDŐSZAKTÓL AZ... sorozatra vonatkozóan, de szerepelnek kisebb-nagyobb populációkra támasz­kodó, az egész korszakot átfogó elemzések is. A taxonómiai módszerek alapján az avar kori populáció etnogenetikai kiértékelésével elsősorban Lipták Pál foglalkozott.36 Három fő csoportot ál­lapított meg az egyes változatok túlsúlya alapján: europidok, mongolidok és europo-mongolidok. Munkássága alapján az avar kor népességének 17%-át a mongolid komponens határozza meg, s a komponensek elsősorban a Du­­na-Tisza közében lokalizálódnak. Az új szériák bevonása, valamint utólago­san néhány korábbi széria egyénszám növelése megerősítette, illetve bővítette a taxonómiai analízis eredményét. Az eddigi irodalmi adatokból kitűnik, hogy a mongolid komponens 38%-ot ad (ebbe a csoportba azonban az europo-mon­­golid és a közelebbről meghatározhatatlan mongolidok is beletartoznak), s a fennmaradó 62%-ot az europid csoport képviseli.37 36 Lipták 1959b; 1965; 1980; 1983. 37 Marcsik-Molnár 2019, 421. 38 Marcsik-Molnár 2019, 428-429. 39 Lipták 1959b; 1965; 1980; 1983. Az europid változaton belül a rövid (brachykran) koponya az uralkodó, ezen belül a cromagnoid-B, az elő-ázsiai és a pamiri ad nagyobb esetszámot, kisebb gyakoriságú a dolichokrania (mediterrán formák), a robusztus cromag­­noid-A, illetve a nordoid komplex. Ha a mongolidokon belül az europo-mongolid és a meghatározhatatlan mongolidokat leszámítjuk, a kifejezetten mongolid csoport 18%-ot ad, s ezek típusösszetételében domináns a színid, a szajáni és valamivel kisebb esetszámot képvisel a bajkáli és a belső-ázsiai típus.38 Mivel az avar kor történeti embertani anyagában a mongolid komponensek nagy szerepet játszanak, ezért az alábbiakban röviden jellemezzük a legfonto­sabb típusokat Lipták Pál munkássága alapján.39 A bajkáli (b) vagy paleoszibériai típus jellemzője, hogy a férfiak agykopo­nyája a közepesnél hosszabb, középszéles {dolicho-mesokran), továbbá alacsony (chamaekran, tapeinokran), a homlok régió keskeny/közepes (stenometop-met­­riometop), hátrahajló, a median-sagittalis körvonal laposan ívelt, gyakori a 41

Next

/
Thumbnails
Contents