Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Tihanyi Balázs – Marcsik Antónia: Az Alföld történeti embertani képe a szarmata időszaktól az Árpád-korig. Rövid összefoglalás
MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS 3. A gepida időszak A gepida időszak népességének biológiai rekonstrukcióját egy 2018-ban megjelent tanulmány foglalja össze.26 Közismert: a gepida kor népességének általános szokása volt a gyerekek koponyájának mesterséges torzítása. Ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozott a már korábban említett tanulmány, továbbá két szakdolgozat,27 így ismertetésükre nem térünk ki. Ezek a munkáknak a nyomán, összefoglalásként a gepida időszak népességének biológiai rekonstrukciójával kapcsolatban a következőket emelhetjük ki. 26 Szeniczey-Hajdu-Marcsik 2018. Ennek a tanulmánynak a forrása a megjelent közlemények, szak- és diplomamunkák, valamint a szarmata időszaknál már ismertetett pályázat gepida időszakra vonatkozó eredményei. A kézirat leadása óta egy tanulmány készült el (Marcsik-Hegyi kézirat), azonban ez jelenleg még publikálatlan. 27 Bereczki-Marcsik 2006; Szécsényi-Nagy 2009; Miháczi-Pálfi 2013. Az egyes szériák csontvázanyagának mennyiségi és minőségi reprezentációs értéke rendkívül alacsony. Ennek egyik fő oka a tafonómiai viszonyokon túl az a tényező, hogy több temető feltárása régen történt, a csontvázanyagot nem őrizték meg, illetve nem megfelelően raktározták. Ennek eredményeként az embertani leletek elkeveredtek, elvesztek, vagy csak igen kis részük maradt meg (pl. Szőreg-Téglagyár, Hódmezővásárhely-Kishomok, Szentes környéki lelőhelyek). Ezekből a technikai okokból következik, hogy a populációk demográfiai képe meglehetősen eltérő, és a nemek, illetve a felnőttek és a gyerekek egymáshoz viszonyított aránya nem felel meg az előzetesen várt értéknek. A megjelent publikációk alapján a 405 csontvázlelet egyáltalán nem reprezentatív, sok a véletlenül előkerült, magányos sír, illetve a mesterségesen torzított koponya, s ezeknek alapján nem lehet általános képet alkotni a populációról. A nem torzított egyének metrikus feldolgozása viszonylag kevés tanulmányban szerepel. Annak ellenére, hogy a csontvázanyag nem reprezentatív, regionálisan némi eltérés mutatható ki az egyes lelőhelyek egyénei között. Általában azonban a hosszú (dolichokran), keskeny, magas (orthokran-hypsikran) agykoponya, és inkább a keskeny-közepes (Jeptoprosop/me- 38
