Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Pomozi Péter: A történeti nyelvészet őstörténeti alkalmazhatóságáról: lehetőségek és korlátok
A TÖRTÉNETI NYELVÉSZET ŐSTÖRTÉNETI ALKALMAZHATÓSÁGÁRÓL... népballadák, népdalok, kiszámolok, találósok) világába vezet bennünket. A prozódiai kötöttségekkel átszőtt folklórműfajok gyakran őriznek igen archaikus szóalakokat és nyelvtani szerkezeteket, ún. folklórnyelvi archaizmusokat. Ezen archaizmusok vizsgálatára szórványos 19-20. századi előzmények után Erdélyi Zsuzsanna első archaikus népi ima közlései után irányult figyelem, de a kérdés nyelvészeti vetülete később mintha feledésbe merült volna, holott több érdekes kérdés is felvetődik, magától értetődően nemcsak a magyar népköltés vizsgálata kapcsán. Az első: mekkora időtávlata lehet egyes folklórműfajoknak, beleértve azok esetleges szerves műfaji előzményeit is? A második: mennyi, milyen régi, milyen típusú nyelvi archaizmust (nyelvtörténeti) adalékot őrizhetnek az archaikus folklórműfajok? E válaszok keresése közben pedig folyamatosan ki kell tekintenünk a vizsgált szerkezetek lehetséges nyelvtipológiai kapcsolataira, a magyar folklóranyagban fellehető morfológiai és mondatszerkezeti archaizmusok tipológiai párhuzamaira. Nos, ha mindezekre sikerült perspektivikus válaszokat adnunk és kiterjedt korpuszelemzéseket végeznünk, akkor teljes joggal feltételezhetjük, hogy mindez az ősmagyar nyelv szempontjából releváns nyelvi övezetekben (pl. a Volga-Káma-Belaja areában) kiszélesítheti a magyar nyelvtörténeti vizsgálódás látóhatárát, és ennek őstörténeti jelentősége is lehet. Összefoglalva az 1. ábra alapján mondottakat: a történeti nyelvészet kutathatja a nyelvek írásos emlékekkel adatolt (írott), valamint a nyelv íratlan korszakait. Előbbivel foglalkozik a történeti nyelvtudományon belül a szó elsődleges értelmében vett nyelvtörténet, utóbbival pedig a történeti összehasonlító nyelvészet. A túlnyomóan az utóbbi száznyolcvan év során rögzített száj hagyomány (népköltészeti műfajok) történeti folklórlingvisztikai kutatása némiképp az írott vs íratlan vizsgálata közé ékelődik, hiszen belső nyelvi korpuszalapú akkor is, ha magukat a dalokat, balladákat, mondókákat jóval később vetették papírra, mint amennyi első nyelvemlékeink kora, mégis képes lehet ezeknél nagyobb időtávlatot nyitni. Végezetül, ha különböző nyelvek összevetéséből nyerünk történetileg releváns információkat, az az ún. külső rekonstrukció25 , ha pedig adott nyelv belső lexikai vagy grammatikai elemzé25 Külső és belső rekonstrukció terminológiailag szigorúan elválasztandó a fentebb bírált alapnyelvi rekonstrukciótól. 301
