Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Pomozi Péter: A történeti nyelvészet őstörténeti alkalmazhatóságáról: lehetőségek és korlátok
A TÖRTÉNETI NYELVÉSZET ŐSTÖRTÉNETI ALKALMAZHATÓSÁGÁRÓL... Nép és nyelv közötti ilyen egyenlőségjeltevés, ethnosznak ilyetén értelmezése valójában a korábbi korszakok történeti és nyelvtörténeti realitásainak tökéletes figyelmen kívül hagyását mutatja, s nem más, mint a 19. század elején-folyamán megfogalmazódó nemzetelméletek önkényes visszavetítése olyan korokba, ahol ezeknek már nincs vagy alig van relevanciájuk. Ez - legalábbis egyes társadalomtudósok, köztük e sorok írója szerint is - rendkívüli tehertétel minden történeti érdekű kutatás számára,14 s így magától értetődően a nyelv történetével bármily keretben foglalkozó kutatások számára is. A probléma jelentőségére való tekintettel érdemes még elidőznünk a nyelv és etnikum=nemzet fogalmak szoros összekapcsolásának kezdeteinél, és ki kell kitérnünk még két fontos momentumra s egy magyarázó körülményre, melyek érthetőbbé teszik, miért is kapcsolódott össze nyelvrokonság és néprokonság gondolata a módszeres történeti összehasonlító kutatások kezdetén, helyenként, mint Hunfalvynál is, rögeszmeszerű erővel. 14 Etnosz, etnicitás korspecifikus problémáihoz, az evolucionista hagyomány és a nemzetelméletek retrospektív kezeléséhez érdemes fellapozni Csáji László Koppány néhány érdekes összegzését, vö. különösen Csáji 2007, 5-20; 2016, 40-51. 15 Ennek megfelelően már a forradalom időszakában módszeresen megkezdődött a nyelvi-kulturális másságok (a másság nem minden esetben jelentett kisebbséget) drasztikus felszámolása a köztársaság, majd a császárság területén. Bizonyos fokig ennek továbbélése a francia politika hagyományos érzéketlensége Európa őshonos kisebbségei irányában. ( Vö. baszk, breton, gascogne-i kérdés Franciaországban.) 2.1. Kulturnation vs Staatsnation: A nemzet feljő A nemzeti romantika időszaka egyúttal a nemzetről, nemzeti azonosságtudatról folytatott viták hőskora is Európa-szerte, régiónként persze jelentős időeltolódással. Németföldön a nemzeti eszmény, adott etnikum nyelvi-kulturális jegyei mellé nem lehetett állami keretet rendelni a 18 -19. sz. fordulóján, tekintve, hogy szó sem volt egységes Németországról. Szemben Franciaországgal, ahol 1789. eseményei világossá tették, hogy egy szigorúan etatista keretekben gondolkodó hatalmi elit formálja a francia nemzeteszményt, klasszikusan megtestesítve a mindenek feletti Staatsnation-felfogást.15 Cseppet sem véletlen tehát, 293
