Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Türk Attila – Langó Péter: A magyarság korai történetének régészeti emlékei a legfrissebb leletek fényében
MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS A kiemelkedő új leletek között a Moldovai és a Dnyeszter menti Moldáv Köztársaság területén feltárt Szlobodzeja, Glinoje, Plavnyi és Frumusica temetőket.20 továbbá Ukrajnában a Dnyeper középső folyása mentén elhelyezkedő lelőhelyeket (Szubbotci, Katyerinovka, Korobcsino stb., azaz a kutatásban szubbotci-típusú leleteknek nevezett csoportot) említhetjük.21 Ezt a lelethorizontot a nálunk 1989-ben közölt Ingül menti sírokhoz22 hasonló, elsősorban a Dnyeper középső folyása, illetve az Alsó-Dnyeszter menti lelőhelyek alkotják.23 A horizonthoz kapcsolt temetkezések leletanyagára összefoglalóan (bár lelőhelyenként eltérő mértékben) jellemzők a lábnál elhelyezett részleges lovas temetkezések, a halotti maszkok, illetve a szemfedő lemezek, az aranyozott ezüst (öv) veretek ún. magyar bordűrnek nevezett szegélydísszel. A fémtárgyak között lévő további jellegzetességek a halotti szemfedők és maszkok, a palmettadíszes szablyaszerelékek, fémszerelékes késtokok, valamint aranyozott ezüstcsészék és tálak, melyek aranyozott háttere többnyire poncolással díszített. Meglepő ugyanakkor, hogy szubbotci leletkörben a szaltovói párhuzamok előfordulása alacsonyabb, mint a Volga-Dél-Urál vidéki 8-9. századi régészeti emlékeké. 20 Scserbakova et al. 2008; Sinica et. al. 2019. 21 Bokij-Pletnyova 1989, 86-98; Komar 2011; Komar 2013. 22 B okij-Pletnyova 1989. 23 Komar 2008. 24 Türk 2010, 5. kép. 25 Zimonyi 1996; Ormos 2015. A szubbotci régészeti lelethorizont igen nagy bizonyossággal rajzolja ki az írásos forrásokból ismert Etelköz területét. A radiokarbon adatok is megerősítették, hogy a lelethorizont korát a 9. század középső harmadára és második felére tehetjük.24 A szubbotci-típusba sorolt lelőhelyeken az anyagi kultúrában jól tükröződnek a szomszédos, elsősorban az északi, szláv területekkel létrejött kapcsolatok (számos import kerámialelet alapján), melyekről az írott források is megemlékeznek. A mintegy tucatnyi lelőhely impozáns leletanyaga kifejezetten összhangot mutat a muszlim források által a magyarok 9. századi elődeiről rajzolt képpel.25 Nem kétséges tehát, hogy a magyar koratörténetet érintő régészeti kutatás számára a Poltava-Kirovográd-Dnyipropetrovszk ukrán megyék területének mikrorégióit célzó vizsgálat a következő évek egyik legígéretesebb feladata lesz. Az el-254
