Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Türk Attila – Langó Péter: A magyarság korai történetének régészeti emlékei a legfrissebb leletek fényében
A MAGYARSÁG KORAI TÖRTÉNETÉNEK RÉGÉSZETI EMLÉKEI A LEGFRISSEBB... A régészet módszertana és releváns őstörténeti kérdései A korai magyar történelem az írott adatokat tekintve továbbra is forrásszegény kutatási terület, így a régészet, mint rohamosan gyarapodó forrásanyagú tudományág, kiemelkedő jelentőséggel bír(hat). A kelet-európai füves és erdős sztyepp, valamint erdővidék, sőt ezek belső mikrorégiói között is mutatkozó egykorú, markáns kora középkori régészeti különbségek alapos ismerete munkahipotézis szintjén lehetőséget nyújt a hagyományos régészeti módszerekkel történő migrációkutatásra. A tárgyi hagyatékról pedig ma már jóval többet is elmondhatunk a természettudományos módszerek alkalmazása révén. Ahhoz azonban, hogy meghatározhassuk a magyarok vándorútját, az említett régió(k) teljes, jól felgyújtott, helyi leletösszefüggéseivel együtt értékelt és biztos időrendi alapokon nyugvó régészeti adatbázisára8 van szükség. A Kárpát-medencei honfoglalás kori hagyatékot pedig a bővülő keleti leletek fényében folyamatosan újra kell értékelnünk.9 8 Erdélyi 2008. 9 Révész 1998; Fodor 2010; Türk 2013; Langó 2016. 10 Ivanov 1999; Fodor 2015. 11 Fodor 2009. A honfoglalás kori régészet őstörténeti szerepéről A magyar őstörténet régészeti kutatása10 szorosan összefonódott a Kárpát-medence honfoglalás kori régészetével.11 Ez nem csoda, hiszen a magyarok elődeinek régészeti azonosítására létrejött mindkét alapvető kutatási módszer, az ún. lineáris (az Uráltól a Kárpátokig), illetve a retrospektív (a Kárpát-medence 10. századi emlékanyagából kiinduló, annak keleti előzményeit kereső) szemlélet 251
