Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
M. Lezsák Gabriella: A magyar őstörténet kaukázusi forrásai
A MAGYAR ŐSTÖRTÉNET KAUKÁZUSI FORRÁSAI azt feltételezni, hogy ez a 9-10. században másként lett volna, amit a két horizont kulturális és életföldrajzi hasonlóságai is nyilvánvalóvá tesznek.119 119 Gáli 2019, 61. 120 Türk 2014a, 24-25. Türk Attila szerint a két terület (a Volga-Urál vidéki és a Dnyeper középső folyása menti) ún. „magyargyanús” leleteinek hasonlósága miatt a magyarság a Volga-Urál vidéki hazájából pár évtized alatt északról megkerülve a Kazár Kaganátust jutott volna el Kárpát-medencei hazájába. E feltevés szerint a magyarság soha nem járt a Kaukázus északi előterében és a Kubán-vidéken (Türk 2014a, 24.). A gyors vándorlás elméletét már Halikova is felvetette a Bolsije Tigani temető kapcsán (Halikova 1976, 53-79.), amit a hazai kutatás már akkor elvetett (Fodor 1977, 79-115). 121 Komar 2018, 186. 122 HneTHeBa 1963, 52-59.; Hxan/jae 2008, 163. 123 Hxan/jae 2008, 170. Olekszij Komar kutatási eredményével ellentétben a szubbotyici kultúra jellegzetes leletei (övdíszek, dudoros gyűrűk, gömbsorcsüngős fülbevalók, edények, részleges lovas temetkezés) nemcsak a Dnyeper középső szakaszának vidékén, a Kárpát-medencében és a Volga-Urál térségében találhatók meg, hanem a Kaukázus északi előterében is. Ez kérdésessé teszi Türk Attila ún. gyors vándorlás elméletét is, amelynek alapját az képezné, hogy a szubbotyici horizont leleteinek legközelebbi párhuzamai szerinte a Kárpát-medencén kívül kizárólag a Volga-Urál vidékén fordulnak elő.120 Komar maga is leszögezi, hogy a „Baskíria területén egykor élt népesség anyagi kultúrájában a szubbotci elemek igencsak lokálisan (a Baskír Köztársaság északkeleti részén, közvetlenül az Urál lábánál), csupán utánzatok formájában és viszonylag későn jelentek meg [...] ez pedig teljes mértékben kizárja Baskíriát azon lehetséges területek közül, ahol a szubbotci lelettípus anyagi kultúrája kialakult.”121 Ha sorra vesszük a szubbotyici kultúra főbb lelettípusait, akkor kitűnik, hogy a Kaukázus északnyugati előtere a kérdéses időszakban egyáltalán nem volt lakatlan terület. A kultúra névadó lelőhelyén, szubbotyici 2. számú sírjában talált ún. Tmutarakány típusú korsó a Meótisz-melléki Tmutarakány erődje egyik legimpozánsabb kerámialeletének számít, és mennyiségben messze felülmúlja a Fekete-tenger északi és keleti lelőhelyein előkerült példányok számát.122 Ez az edénytípus 2008-ban 85, főként déli lelőhelyről (Krím, Tamany-félsziget, Kubán-vidék, Azovi-tenger melléke, Don-mente) volt ismert,123 gyártási köz225
