Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)

M. Lezsák Gabriella: A magyar őstörténet kaukázusi forrásai

MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI

MŰHELYBESZÉLGETÉS

sírban nyugvó, juvenis

korú

fiúgyermek vörös színű, besimított spirálmintával díszített füles edényét a temetési szertartás során a fej bal oldalára helyezték, és kőlappal fedték le (9. ábra).

Az edény legközelebbi párhuzama az 1992-es feltárás során ugyanebből a temetőrészből került elő.110

Egy hasonló edény a közeli Tamany-félszigeten, a lelőhelytől mintegy 80 kilométerre lévő Tmutarakány (Tamatarha, ma Tamany, Krasznodari határterület, Temrjuk

járás)

erődjének feltárása közben is napvilágot látott.111

Pletnyova ezt az edénytípust a lelőhelyen a 9. század végétől a 10. század végéig datálta.112

All. számú szablyás, 20 év körüli fiatalembert szintén nyugat-keleti tájolásban helyezték végső nyugalomba (10. ábra).

110 HoBnnnxnn 2015, 103, pnc. 3.

111 üneTHeBa 1963, 40, pnc. 23, 2; Hxan/j3e 2008, 199, pnc. 113.

112 üneTHeBa, 2003, Taón. 67, 31.

9. ábra Az Andrejevszkaja scseli temető 10. sírja (Fotó: M. Lezsák Gabriella)

Vasszerelékes, 77,5 cm hosszú, a koponyától a medencéig húzódó szablyáját heggyel lefelé, a váz jobb oldalára tették sírba. A markolaton két rombusz alakú vas nyílhegy, tőle balra hegyével felfelé vaskés feküdt. A szablya élénél további

222