Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Török Tibor: Hogyan illeszthetők a honfoglalók genetikai adatai az eddigi történeti képbe
HOGYAN ILLESZTHETŐK A HONFOGLALÓK GENETIKAI ADATAI AZ EDDIGI... eredetmondáikat, miszerint ők már a magyarok előtt itt voltak. Révész László így ír erről a kérdésről:17 „A marosszéki, valamint a sepsi-orbai-csíki-kézdi székelyek nyelvészeti alapon feltételezett, történészek által elfogadott és régészek által hallgatólagosan ugyancsak valószínűsített korábbi Ny-DNy-Dunántúli szállásterülete nem több, mint puszta fikció [...] Az Őrségben és az Őrvidéken, Göcsejben a 10. század első felében magyar etnikum nem lakott, sőt a terület túlnyomó részén még all. században sem [...] Amennyiben a székelyek 10. század végi - 11. század első felében történt, az említett területről való áttelepítésével számolunk, figyelembe véve az embertani eredményeket is, akkor elődeiket csakis a karoling peremkultúra vegyes, bár zömmel avar eredetű etnikumában kell keresnünk. A Zala folyótól nyugatra ugyanis a telepítés bázisát adó magyar népesség vagy nem létezett, vagy éppen csak akkoriban települt oda [...] Ha a székelyek nagy része mégis az Őrvidékről került Erdélybe, az nem történhetett korábban a 12. század második felénél, illetve a 13. századnál [...] Ha viszont az általánosan elfogadott nézetek szerint a 11-12. század fordulója körüli évtizedekre tesszük erdélyi megjelenésüket, s magyarázatot kívánunk találni az őrségi és a háromszéki nyelvjárások közötti hasonlóságokra, akkor egyetlen lehetőségünk marad: azt feltételezni, hogy a két említett vidék székely lakossága egy korábbi közös, de számunkra a Kárpát-medencén belül közelebbről ismeretlen területről raj zott ki a nyugati és a keleti határszélekre. Magam ezt tartom a legvalószínűbb lehetőségnek.” A székelyek eredete tehát máig nyitott kérdés, és egyáltalán nem kizárható, hogy tényleg itt voltak a honfoglalás előtt. A magyarság külső hungarus megnevezése szintén kérdéseket vet fel, mivel korabeli bizánci források a magyarokat „türknek”, hazájukat pedig „Turkiának” nevezik. A magyar törzs- és vezérnevek jelentős része a törökből magyarázható egyértelmű jeleként annak, hogy a türk származás és nyelv jelentős súlyt képviselt Árpádék vezető rétegében. Ezzel szemben a hungarus megnevezésnek korábbi nyomai látszanak a Kárpát-medencében: Király Péter nyugat-európai kolostori jegyzékekben 731-től 60 olyan személynevet talált, mint Ungri, Ungari, Ungar, Unger, Ungarus , Ungerus, Onger, 17 Révész 2020. 21
