Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Gáll Erwin – Fülöp Réka: A Kárpát-medencei honfoglalás kor régészeti kutatásának stádiuma. Régészeti források alapján levonható következtetések
MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS ra is utalhatnak, de a mikroközösségek szokásait figyelembe véve számos más, elvont aspektusra is utalhatnak. A női temetkezések esetében már Szőke Béla is felfigyelt erre,12 a férfi sírok viszont nem rajzolnak ki egységes csoportokat. Bálint Csanád feltételezése alapján a lószerszámos temetkezések a többi lovas temetkezésekhez képest feltétlenül alacsonyabb társadalmi rangot jelentettek.13 12 Szőke 1962, 15,24. 13 Bálint 1969, 112. 14 László 1959,446. 15 I. csoport: lószerszámos temetkezések, II. csoport: lábhoz tett lóbőrös temetkezések, III. csoport: kitömött lóbőrös temetkezések, IV. csoport: összehajtott lóbőrös temetkezések, V. csoport: kiterített lóbőrös temetkezések. Bálint 1969, 108-110. 16 Jogosan tehető fel a kérdés, hogy nem a kutatási stádium számlájára írható-e mindez. A 10. századi lovastemetkezések gyakorlata nagyrészt az azt megelőző századokban megszokottaktól, hiszen a honfoglalók sírjaiban - mint ahogy már László Gyula is megfogalmazta - a lószerszámos sírok mellett kizárólag részleges lovastemetkezéseket (koponya és 4 lábcsont) lehet találni, különböző elhelyezési, formai változatokban.14 A korszakot tekintve megfigyelhető, hogy nem egységes a lócsontok elhelyezése a sírokban, ezért is alakított ki Bálint Csanád egy úgynevezett tipológiai rendszert a lovas sírok kapcsán.15 Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben gyarapodó forrásbázis és a pontosabb megfigyelések növekedése következtében nem kizárható, hogy a jövőben szükség lesz a Bálint-féle csoportosítás revíziójára, mivel úgy tűnik, hogy egyes típusok közel sem annyira egységesek. Az I. csoport esetében sem kerül be szabályszerűen mindig a zabla, a hevedercsat és a kengyel is a sírba, néhol hiányzik a három tárgytípus egyike, másrészt a II. csoport esetében is több altípus figyelhető meg, míg az V csoportnál egyelőre az is kérdéses, hogy különálló típus lehet, vagy csak a II. csoport egy altípusáról beszélhetünk. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására a lovastemetkezések egységes, makrótérségi elemzésére lesz szükség. A lovastemetkezések nagyobb koncentrációja a Kárpát-medence É-i és DK-i részén figyelhető meg. Ezek főként két mikrorégióba csoportosulnak: a Felső-Tisza vidékén és az Alföld déli részén, a medence más tájain ilyen mértékű halmozódásuk nem található.16 Kiemelkedő jelentőségű, hogy főként a korai temetőkben a lovastemetkezések ritkább típusai is előfordulnak (III., IV., V), földrajzi elterjedésüket tekintve pedig a felső-Tisza-vidéki temetők emelkednek 172
