Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)

Gáll Erwin – Fülöp Réka: A Kárpát-medencei honfoglalás kor régészeti kutatásának stádiuma. Régészeti források alapján levonható következtetések

A KÁRPÁT-MEDENCEI HONFOGLALÁS KOR RÉGÉSZETI KUTATÁSÁNAK...

A KÁRPÁT-MEDENCEI HONFOGLALÁS KOR RÉGÉSZETI KUTATÁSÁNAK STÁDIUMA. RÉGÉSZETI FORRÁSOK ALAPJÁN LEVONHATÓ KÖVETKEZTETÉSEK

GÁLL ERWIN

- FÜLÖP RÉKA

ABSZTRAKT: A 10. századi régészeti horizont a „honfoglalás kor régészete” név alatt ismert, viszont a régészeti leletek döntő többsége magányos sírokból és temetőkből származik. Makrotopográfiai szempontból e temetőhorizont a Közép-Marostól és a Kis-Szamostól egészen a Fertő nyugati részéig, illetve észak felé Nyitra és a Vág középső szakaszáig, dél felé pedig majdnem Belgrádig dokumentálható.

Ha az elsődleges jellegzetességeiket vesszük figyelembe, akkor az úgynevezett „klasszikus” 10. századi magyar lovas-fegyveres temetőhorizont sírjai körülbelül négy (2 férfi + 2 női) csoportra különíthetjük el:

A. Férfi

sírok

A.l. Férfi sírok, 1. csoport: a gazdag/gazdagabb fegyveres sírok, köztük az úgynevezett „vezéri sírok”, illetve a „tarsolylemezes-kör” sírjai (arany- és ezüstszerelékes szablyák, tarsolylemezek, vagy veretes tarsolyok, veretes övék, készenléti íjtegezek, véretekkel díszített kaftánok, lószerszámdíszítmények jellemzik);

A.2. Férfi sírok, 2. csoport: sírok szerényebb leletekkel (sima hajkarikák, gyakran tegezszerelékek, néha szablyák, részleges lovas temetkezések és lószerszámok);

165