Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)

Sántha Attila: Az al-dunai „szkíta” nevű népről (813–1091 között)

AZ AL-DUNAI „SZKÍTA" NEVŰ NÉPRŐL (813 - 1091 KÖZÖTT)

A szkíták mint bolgár alattvalók

Érdemes nekünk is szemügyre vennünk azokat a Cáfoi által említett forrásokat, amikor a bolgárok szkíta néven jönnek elő:

• A

Sinaxarium

Ecclesiae Constantinopolitanae

(a szentek, mártírok életéről szóló, napok szerint elrendezett kalendárium) július 26-ához köti azt a 811-es eseményt, miszerint „ezen a napon azokra a keresztény testvéreinkre emlékezünk, akiket Nikifor

császár

idejében öltek meg Bulgáriában.” Ezek a mártírok katonák voltak, akiket Krum bolgár kán elfogott, a fogságban pedig arra próbálták rávenni őket, hogy felejtsék el Jézus tanításait, és kövessék a szkíta hitet. Amikor ezt megtagadták, megölték őket.3

• A

Sinaxarium rövidített változatában július 23-ához kötve a bolgárokat szkítobulgárok név alatt említik.4

• A

Sinaxarium december 29-éhez kötve Szent Tadeusról mondja, hogy felszabadított rabszolga volt. Tadeusnak nézeteltérése támad a Traulosnak vagy Psellosnak (’hebegő’) mondott II. Mihály császárral (820- 829), aki úgy érzi, hogy megsértette „egy paraszt, aki születésére nézve szkíta és közember”.5

• Ugyanerről

a Tadeusról Theodor

Studita

is azt állítja, hogy szkíta volt, miközben a szkítákon a bolgárokat érti.6

• A

10. század közepén alkotó Genesios feljegyzi azt a kemény szóváltást, ami I. Borisz bolgár császár (uralkodott 852-889) és III. Mihály bizánci császár (uralkodott 842-867) anyja, Teodóra császárné között történt. Borisz háborúval fenyegetőzik, de végül „a szkíta úgy döntött, hogy országában marad”.7

3 Cátoi 2010, 154.

4 Uo.

5 Uo.

6 Uo.

7 Uo. valamint Popa-Lisseanu 1943, 120.

145