Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Somfai Kara Dávid: Kipcsak-török (kun) ajkú népek kutatása és a magyar őstörténet
MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS (Idzsil)-vidéken új államot alapítottak.37 Ekkor a nogajok a perifériákra szorultak akárcsak korábban a bolgárok, onogurok s magyarok a török népek (besenyő, úz, kun-kipcsak) benyomulása miatt. Nem nehéz észrevenni ezt az ezeréves modellt. 37 A nogajok 1555-ben két részre szakadtak, a Kis Nogaj Horda a Kőbán vidékére ment, és a Krími Kánsággal volt szövetségben. A Volga menti Nagy Nogaj Horda orosz befolyás alá került. A kalmak támadás után (1634) a nogajok egy része Kabarda (Cserkeszföld) vidékére húzódott (Bes-tau), míg mások a Terk folyóhoz (ma Dagesztán). Egyéb csoportjaik (jeti-szán, jeti-üskül) a Krími Kánság területén telepedtek le. Lásd Golden 1992, 327. 38 Lásd Golden 1992, 327, 388-389. 39 Agócs Gergely (2000, 2007) külön, majd más szerzővel közösen (2014, 2016, 2018) több alkalommal is gyűjtött az észak-kaukázusi térség török nyelvű etnikumai között. Lásd Agócs 2016, 128-135. 40 Lásd M. Lezsák 2017a, 64-74 és 2017b, 51-66. 41 Itt elsősorban dr. Török Tibor és Neparáczki Endre munkásságát érdemes megemlíteni. A nogájok egy része a Kaukázusba ment (Kőbán, valamint a Terk és Kum folyó, Madzsar város környéke). Másik része a Krími Kánság (1441-1783) területén telepedett le egészen a Moldváig és az Al-Dunáig (Budzsak, Dobrudzsa).38 Egy harmadik része pedig északra szorult a baskírok és a szibériai tatárok közé. Vagyis a bolgárok és a magyarok egykori szétvándorlási mintáit követték. Mindezek figyelembevételével csakis a Kelet-Európa kipcsak-török nyelvű népei (baskír, kazani tatár, nogaj, taulu, kumuklu) körében végzett etnológiai (néprajz, folklór), etnomuzikológiai,39 régészeti40 és archeogenetikai kutatások41 révén lehet tisztázni a magyarok honfoglalás előtti korszakának etnikai történetét. Ugyanis a mai napig nem ismerjük azokat a kulturális és történelmi folyamatokat, amelyek a magyar nyelv úgynevezett „ugor” alaprétegét kelet-iráni (szarmata, alán) és bolgár-onogur szubsztrátummal gazdagították. Bár írott források híján ennek a korai történelemnek számos pontja nem tisztázható, de a kipcsak-török népek etnikai története - mely gyökeresen különbözik a kipcsak nyelv történetétől - sok vitatott kérdésre választ adhat. Ezáltal az ősmagyar etnikus történelem is jobban modellezhetővé válik. 140
