Országos Magyar Képzőművészeti Főiskola rektori tanácsülései, 1937-1938 (1-a-32)

1938. január 10. / Rektori Tanácsülés - Napirend előtt: Szerv. Szab. 43.§-ára való figyelemfelhívás (az ülésen elhangzottak hivatalos titokként kezelendők) - Főiskola műtörténeti tanszék betöltésére vonatkozó javaslatok, észrevételek - Benkhard Ágost indítványozza Kampis Antal jövőbeli alkalmazását - Főtitkár jelenti: a Főiskola Ifjúsági Körének elnöke "Uj Figura" c. félévi 1 számmal lapot indítana - Elnök bejelenti, hogy a Népművelési Bizottság jan. 21-én tanulmányi kirándulást tervez a festő és szobrász osztályokba - Rektor bejelenti, hogy jan. 11-én a pesti Vigadóban olasz és magyar-olasz egyesületek ünnepélyt tartanak

Azután felkéri a főtitkárt e jegyzőkönyvhöz 'mellékletként csatolt bizottsági javaslat felolvasására s annak megtörténte után a tagok hozzászólását kérik.

KA1TDÓ 1ASZ1QHAK a bizottsági javaslatra nézve az az észrevétele, hogy Genthon István-tudományos érdemei' nincsenek 'kellőkép kiemelve abban ,iicrl ott kétségtelen, hogy e tekintetben a többi pályázót nem lehet vele szembeállítani. A javaslatot ezért egyoldalúnak's majdnem szándékosnak látja. A kérdésben tárgyilagosságot tart szükségesnek. A rektor, úgyis mint a Bizottság elnöke, az észrevétellel szemben arra hivatkozik, hogy Ge/íhon Istvánt kellőkép méltatta a Bizottság, mert róla szóló véleményezés is avval kezdődik, hogy Genthon a pályázók közül a legismertebb műtörténeti iró* Utal továbbá arra, hogy a Bizottság fo'rrna hiba miatt Genthon kérvénye felett ,amely nem volt szabályszerű, napirendre is térhetett volna,mégis foglalkozott ügyével a Biaot-toág é^en a leg messzebbmenő tárgyilagosság szempontjának megvé dése miatt*

Dr.LSCHNEH JE1TQ a Bizottság jelenté sét egészében igen kimerítőnek, alaposnak,megfontoltnak és végeredményében helyesnek tartja, jápen ezért nem lát okot nagy különbségtevésre a tudományos munkásságot illetőleg sem Genthon István esetében* Igen találó szerinte az egyes pályázóknak jellemzése a javaslatban, miért is teljesen egyetért a javaslattal abban, hogy a Főiskola különleges szempontjából éppen Molnár Ernőt látja a legalkalmasabb jelöltnek. A szempontnak a főiskolai műtörténeti o-itua-áo specialis kívánalmainak hangsúlyozása kétségtelenül Molnár Ernő mellett szól. Ezen előnye nincs meg