Kiss József Mihály: A Magyar Képzőművészeti Főiskola Rektori Hivatalának iratai 1871-1949, Segédlet (Budapest, 2006)
Bevezetés
BEVEZETÉS A Magyar Képzőművészeti Egyetem Levéltárában őrzött iratok a magyar művészképzés kiemelkedő jelentőségű forrásai. Mint arról a későbbiekben még szó lesz, ennek az iratanyagnak rendkívül hányatott a sorsa. Az egyik legfontosabb sorozathoz, az Igazgatói Iroda, majd Rektori Hivatal iktatott irataihoz a kezdetektől egészen 1937- ig egyetlen segédkönyv sem maradt ránk. Az iratanyag fontossága és jelentős kutatottsága miatt szükségessé vált egy segédlet elkészítése. Ez a segédlet azonban nem csak az iktatott iratokként fennmaradt állag kutatásához nyújt segítséget, hanem a vegyes iratok közül feldolgoztuk azokat is, amelyek egykor bizonyosan iktatottak voltak, vagy az iktatott iratokkal együtt megőrzésre alkalmasnak ítéltettek. Az iratanyag sorsa A Magyar Képzőművészeti Főiskola az 1990-es évek legelején határozta el, hogy az intézményben őrzött, jórészt ismereden korú és mennyiségű történeti értékű iratanyagát feltárja és rendezi, majd azután kéri az ily módon kutathatóvá tett gyűjtemény szaklevéltárrá nyilvánítását. A munka megkezdése előtt jószerivel csak az olyan tanulmányi nyilvántartások megléte volt ismert, mint az Országos magyar királyi Mintar- ajztanoda és Rajztanárképezde beiratkozási lajstromai, minősítési kimutatásai és anyakönyvei, a Szépművészeti Akadémia anyakönyvi és minősítési lapjai, a Rajztanárképző Főiskola anyakönyvi és minősítési lapjai, az Országos magyar királyi Képzőművészeti Főiskola származási és minősítési lapjai, valamint a polgári iskolai, majd középiskolai rajztanárok törzskönyvei. Vagyis arról a levéltári anyagról volt információ, melyet a napi ügyvitel során (igazolások kiállítása, aranydiplomaügyek) használtak. Ma már világos előttünk, hogy az 1949 körüli időkhöz, az államberendezkedés erőszakos megváltoztatásához köthető az intézmény működése során szervesen keletkezett és itt őrzött iratanyaghoz való viszonyulás megváltozása. 4
