Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)

A szekciók ülésein elhangzott főbb előadások - Ifjúsági könyvtáros szekció - Nagy Attila: A 15-18 évesek könyvtárhasználati szokásai

elképzelhetővé teszi. Az alapvető eltérést azonban inkább a fiatalok igényei közötti minőségi és mennyiségi mutatók között kell keresnünk. A könyvtárat gyakrabban igényesebb kérdésekkel felkereső gimnazisták jóval nagyobb valószínűséggel szereznek a könyvtárosok kapcsolatkultúrájáról, felkészültségéről ismerteket, mint a ritkábban, és kevésbé bonyolult kérdésekkel jelentkező szakmunkástanuló kollégáik. Megjegyezzük, hogy a szakmunkástanulók zene iránti fogékonysága itt is félreérthetetlenül megjelenik. A témakör lezárásaként tekintsük át azt az adatsort, amelyik az olvasási kultúra interperszonális összetevőjéről, az egyéni olvasmányélmények, beszélgetések útján történő feldolgozásáról ad némi tájékoztatást. A személyiségfejlesztés feltehetően leghatékonyabb eszköze a tartós interperszonális kapcsolat, amelyben a személyiség^ többféle vonása is aktivizálódik, láthatóvá, érzékelhetővé válik s a partnerek egyikében az öntudatlan, akaratlan utánzási, mintakövetési tendenciák is megjelennek. A tartalmas, sokszínű személyközi kapcsolatok egyik szelete nyilván az esztétikai élmények megosztása is lehet. Kikkel osztják meg olvasmányélményeiket a megkérdezettek? 4. Kivel beszélget könyvekről? GimSzakközépSzakmunkás10-14 nazisták iskolások tanulók évesek % % % % senkivel 9 19 40 27 barát, partner 81 74 50 69 szülő 34 27 13 33 testvér 10 5 7 tanár 6 4 4 7 könyvtáros 0,5 1 11 A táblázat negyedik oszlopában, hogy a változási tendenciákat érzékeltessük, megadtuk a 10—14 évesek válaszait is. Mint látható a kortárs csoport jelentősége az életkor előrehaladtával növekszik, s a felnőtt társadalomé csökken. (A szakmunkástanulók senkivel sem beszélgető csoportja feltehetően főként a kérdés nem megfelelő volta miatt olyan magas.) A pedagógus társadalom ilyen irányú aktivitásának halványsága nem okoz meglepetést, de megelégedettségre sincs okunk. A könyvtárosok az általános iskolások számára még partnerek ugyan — elsősorban a gyermekkönyvtárakban - a középiskolásokkal azonban már úgy tűnik, nem találnak hangot. Valószínűleg ugyanannak a folyamatnak egy újabb tünetéről van szó, amelyet a középiskolai önképzőkörök, irodalmi- és színjátszó szakkörök eltűnése, vagy legalábbis erőteljes megfogyatkozása kapcsán már korábban is országszerte érzékelhettünk. 83