Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)

A szekciók ülésein elhangzott főbb előadások - Műszaki könyvtáros szekció - Vajda Erik: A műszaki szakirodalmi tájékoztatás közvetítésének beépülése a közművelődéi könyvtárak és a helyi szakkönyvtárak funkcióiba

figyelembe véve hogy a helyi feldolgozás gyorsaságának és szakszerűségének feltételei csak kevéssé voltak adottak. Úgy vélem, hogy már kezdettől fogva nagyobb mértékben kellett volna hangsúlyozni az országos és ágazati szolgáltatások, sőt egyes külföldi szolgáltatások továbbhasznosítását, közvetítését a helyi szolgáltatásokkal szemben, vagy azokba beépítve. Időközben azonban az arányok eltolódtak. Az önmagában is kielégítő helyi állomány szinte lehetetlenséggé vált. A bármilyen teljes helyi állományra alapozott feldolgozás és tájékoztatás ennél nagyobb mértékben is lehetetlenné vált, különösen akkor, ha összehasonlítjuk a nemzetközi és országos szolgáltatásokból nyerhető információkkal, akár mennyiségileg (a teljesség szempontjából), akár minőségileg, akár az átfutási időt illetően. Mindebből világos, hogy mi történt, és minek kell történnie. A helyi szakkönyvtáraknak és a többi helyi tájékoztatási egységeknek elsősorban arra kell törekedniük, hogy — az igényektől függően — nemzetközi és hazai szolgáltatásokat szerezzenek be és ezeket a felhasználóknak közvetítsék. Ez a közvetítés természetesen igen sokféle lehet. Régebben hitet tettem amellett, hogy az a jó, ha sok forrásból létrehoznak valamiféle saját forrást, saját kiadványt, szolgáltatást, vagy szolgáltatási rendszert. Ma már tudom, hogy ez nem mindig indokolt, hiszen növeli az átfutási időt és haszna nem mindig áll arányban az így bekövetkező veszteségekkel. Mégis azt kell mondani, hogy ez a közvetítés történhet egyszerűen úgy, hogy a használók elé tárják a létező szolgáltatásokat, beszerzik ezeket a használók céljára és segítenek azok használatában, de történhet úgy is, hogy a beszerzett szolgáltatásokat „átcsomagolják", szelektálják, azokból saját szolgáltatást hoznak létre. Mindenképpen indokolt azonban a nemzetközileg és országosan beszerezhető szolgáltatások kiegészítése a csak helyben rendelkezésre álló információkkal. Azt sem kívánja senki sem a helyi szakkönyvtárostól, hogy a nála levő, tehát állományába mégis csak bekerülő (és reméljük, hogy ezek súlya minden nehézség ellenére jelentős marad) időszaki kiadványokat „hagyja békén", semmiféle analitikus feldolgozást ne folytasson. Csak javasoljuk, hogy ez a feldolgozás ne duplikálja a nemzetközi és hazai feldolgozást, hanem azt „ellenőrizze", hogy vajon feldolgoztak-e mindent, ami az adott intézmény rendszerében szükséges, egészítse ki mind új tételekkel, mind új szempontokkal. Ne felejtsék el a helyi szakkönyvtárak dolgozói, hogy semmiféle presztízs-veszteséget nem jelent, ha a saját „bütykölésű" kiadványok helyett nyomtatásban és mikrofilmen, terminálon és offline előállított protokollokban minden felhasználójuknak igyekeznek a számára „legtesthezállóbb" szolgáltatásokat beszerezni, és ezeket — szükség szerint — szakértelemmel és jól egészítik ki, majd pedig - ismét szükség szerint — ellátják a használókat az általuk igényelt primer dokumentumokkal (hogy ez mennyire nem könnyű feladat, részben tájékoztatási intézményeink hanyagsága, vagy nehézkessége folytán, azt mindnyájan tudjuk). Semmiképpen sem jelent alacsonyabb szakképzettségi igényt és nem eredményezhet alacsonyabb megbecsülést, ha a „belső kiadványok és szolgáltatások" helyett a helyi szakkönyvtáros, illetve szakirodalmi tájékoztató tudja, hogy milyen kiadványból vagy szolgáltatásból, honnan, kinek hány példányt szerezzen be, 77