Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)

A szekciók ülésein elhangzott főbb előadások - Műszaki könyvtáros szekció - Vajda Erik: A műszaki szakirodalmi tájékoztatás közvetítésének beépülése a közművelődéi könyvtárak és a helyi szakkönyvtárak funkcióiba

nem mindig, de többnyire) meg is valósul a munkahelyi információellátás rendszere és ezért igényeikkel nem jelentkeznek másutt. Ahol viszont az igények hiányoznak, vagy rejtve maradnak, csökkent fejlesztési intenzitás, rossz vezetés, vagy rossz érdekeltségi rendszer folytán, ott egyszerűen nincsenek ténylegesen jelentkező olyan igények, amelyekkel máshová mennének, mint az igényeket nem kielégítő munkahelyhez. Azt kell hinnünk tehát (rendszerbeli meggondolások miatt és a „döngetetlenül maradt ajtók" ismeretében), hogy nincs területe, szerepe a közművelődési könyvtáraknak? A helyzet korántsem ez. Először — jóllehet nem elsősorban — egy olyan használó-kategóriáról kell beszélnünk, amelynek esetében eleve lehetetlen, vagy nehezen képzelhető el a munkahelyi információellátás rendszere, még úgy sem, hogy ez a rendszer kapcsolódik az országos ellátáshoz. Ez a kategória a magánvállalkozók, kisszövetkezetek, kisvállalkozók, GM K-k kategóriája. Kétségtelen, hogy ezek az alakulatok nem is mindenkor folytatnak olyan tevékenységet, amely valóban információigényes lenne. Más esetekben viszont — például az elektronika területén — e vállalkozások információigénye semmivel sem csekélyebb, mint egy hasonló területen működő nagyvállalaté. Nem mondhatjuk egyöntetűen, hogy a közművelődési könyvtárak minden esetben alkalmasak, vagy alkalmassá tehetők ezeknek az igényeknek a kielégítésére, különösen éppen a nagy és összetett információigényű vállalkozások/vállalkozók esetében nem. Azt sem mondhatjuk (és itt is vitatkoznom kell Románné kolléganővel), hogy a szakirodalmi tájékoztatással foglalkozó intézmények és a szakkönyvtárak rendszere „eo ipso" zárt rendszer. Ez a rendszer nagyonis törekszik arra, hogy szolgáltatásait minél nyitottabban terjessze, magyarán eladja azoknak is, akik a „hivatalból", „ágazatilag" ellátandók körén kívülre tartoznak. Mégis igaz, hogy a kisiparosok, kisvállalkozók, kisvállalkozások, kisszövetkezetek és az ezek keretében működők információellátási helyzete kiindulópontjában más, mint a nagyvállalatoké, középvállalatoké, kutatóintézeteké, illetve az ott dolgozóké. Ez az eltérés pedig kedvező helyzetet teremt a közművelődési könyvtárak közvetítő/ellátó szerepe számára. Hangsúlyozzuk, a szerep itt is elsősorban közvetítő; minél bonyolultabb a feladat, annál kevésbő rendelkezik a közművelődési könyvtár azzal a felkészültséggel, amely a színvonalas szakmai tájékoztatáshoz szükséges. Közvetítő szerepe azonban aranyat érhet, függetlenül attól, hogy e közvetítő szerep keretében ő maga szerzi be a szükséges információt, vagy a megfelelő „szállítóhoz" irányítja a használót (lásd még később). Az előbbiekből ne higyje senki sem, hogy a közművelődési könyvtárak közvetítő/ ellátó szerepét a szakirodalmi tájékoztatás területén a „maszek-világra" vagy „félmaszekvilágra" akarnám korlátozni. Legalább ilyen jelentős egy második kategória, amely elvben nem szorulna rá a közművelődési könyvtárak közvetítő tevékenységére (néhány utóbb említendő funkciótól eltekintve). Ezek azok, akiket „rend és szabály szerint" a munkahelyi ellátás keretében kellene megfelelő közvetítéssel hozzájuttatni a nemzetközi és hazai információforrásokhoz, szolgáltatásokhoz, megfelelően kiegészítve ezeket helyi erőforrásokból. A kép azonban korántsem olyan ideális, ahogy eddig „tisztán elvben" vázoltunk. A valóságban azoknak az egységeknek, amelytől a végső felhasználónak információellátását várnia kellene, igen jelentős része, mondhatni többsége nem, vagy nem kielégítő színvonalon tesz eleget e feladatának, függetlenül attól, hogy ez érdeke lenne. Ez 71