Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)

A XVI. vándorgyűlés plenáris ülésének előadásai - Román Lászlóné dr.: A megyei és a városi könyvtárak szerepe a szakirodalmi információellátásban

könyvtárra kötelezővé tehető. Nem tudom jó szívvel vennének-e egy ilyen feladatot, de hogy a feltételek megteremtése esetén végrehajtanák, azt bizonyosra veszem. Ami a szakirodalmi-információs rendszer alsó-szintjét illeti, kézenfekvő a válasz: a felhasználókhoz legközelebb levő könyvtáraknak (városi, községi könyvtáraknak, termelő üzemek, művelődési intézmények könyvtárainak) részt kell venniök az ellátásban, mégpedig nem elsősorban saját szakirodalommal és saját szolgáltatásokkal, hanem az igények állandó jelzésével és más könyvtárak szolgáltatásainak a felhasználókhoz való eljuttatásával. A mondottakból kiderülhetett, hogy véleményem szerint a szakirodalmi-információs ellátás legnehezebben szervezhető, ennélfogva ma legrendezetlenebbnek nevezhető foka a középszint, éppen az a fok tehát, ahol a megyei és egyes városi könyvtárak helyezkednek el. Kijelölhetők-e a megyei és egyes városi könyvtárak a különböző szakterületeken szakkönyvtári-információs funkciókra, illetve feladatokra? Elvileg igen, sőt a jelenlegi állapotok rendezése érdekében ez elkerülhetetlen. Megoldható-e ez jogi eszközökkel? Nem. Csak a szakterületenként elvégzett objektív helyzetfelmérés, a szakirodalmi-információs rendszer — ugyancsak szakterületenkénti — megtervezése után, majd a meghatározott szerepkörre kiszemelt egységek fenntartóinak meggyőzésével és szervezéssel és megint csak szervezéssel látom megvalósíthatónak. És miután minden érdekelt „a rendszer híve", haladéktalanul hozzá kell kezdeni a szükséges feltételek megteremtéséhez. Ez egyébként nemcsak a rendszerbe való bekapcsolásra kiszemelt megyei és városi könyvtárak esetében szükséges, hanem akkor is, ha szakkönyvtárakat bíznak meg ilyen feladattal. Igaz, hogy ez már pénzbe kerül, de még mindig sokkal olcsóbb lesz, mint a szervezetlenség, a „mindenki csinál, amit akar" állapot, tehát az anarchia, illetve az autarkia. Minden megyei és városi könyvtárt be kell-e kapcsolnunk a szakirodalmi-információs rendszerbe? Elvileg igen, illetve feltehetően szükség lesz erre. Konkrét döntéseket hozni azonban csak a valósághoz igazodva szabad. Hogy melyik megyei vagy városi könyvtárt, és főként, hogy milyen szakterületeken kell bevonni, az több feltételtől függ. Elsősorban, hogy milyen a társadalomnak az a „szelete", ahol ezek a könyvtárak működnek: milyen a lakosság összetétele, milyen társadalmi tevékenységek (termelés, kutatás, oktatás stb.) található az adott területen, tehát milyen az „igény-környezet''. De legalább ilyen fontos annak számbavétele, hogy milyen a terület könyvtári-információs intézményekkel való* ellátottsága, szükség van-e tehát egyáltalán ezeknek a könyvtáraknak a bekapcsolásara, és ha igen: milyen minőségben, milyen szakterületen, milyen konkrét feladatokkal. Más lesz a megoldás, ha például felsőoktatási könyvtárak is találhatók az adott területen, és más ott, ahol ilyenek nincsenek. A másik szempont tehát - egyszerűen fogalmazva —: milyen a könyvtári-szakinformációs környezet. A harmadik szempont, amit a döntésbe be kell kalkulálni, hogy a létező, az ellátásban való részvételre alkalmas egységek szolgáltatásai mennyire nyilvánosak, illetve mennyire tehetők azzá. Megítélésem szerint a szakirodalmi-információs rendszer nem képzelhető társadalmilag zárt rendszernek, még egy szakma igényei által bezárt rendszernek sem, ezért feltétlenül magában kell foglalnia a társadalom felé nyitott 47