Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)

A XVI. vándorgyűlés plenáris ülésének előadásai - Román Lászlóné dr.: A megyei és a városi könyvtárak szerepe a szakirodalmi információellátásban

A legtöbb közművelődési könyvtár csak a helyi igények kielégítésére vállalt szakkönyvtári funkciót, és lát el az adott szakterületen szakirodalmi információs feladatokat. Az előzőekben tulajdonképpen már összefoglaltam a könyvtáraknak arra a kérdésre adott válaszát, hogy mi ösztönözte őket szakkönyvtári funkciók, illetve feladatok vállalására. Legtöbben tehát a helyi igényekre és a helyi szakkönyvtárak hiányára hivatkoztak. Többen — lakonikus rövidséggel, amelyben jóindulatú fejcsóválást éreztem a feltett kérdés miatt — a könyvtár közművelődési jellegével és a jogi előírásokkal indokoltak. (Ezzel kapcsolatos véleményemet már kifejtettem.) Ami viszont nagyon figyelemre méltó: csak egy két olyan közművelődési könyvtár van, amelyet valamelyik szakirodalmi-információs központ kért fel funkciók vállalására, országos feladatok önálló ellátására, tehát az ellátó-rendszerbe való bekapcsolódásra. A válaszokból kiderül, hogy egy-két központ (OMIKK, AGROINFORM) már keresi az ilyen kapcsolatokat. A helyzet megítélése és a további tennivalók kijelölése szempontjából egyaránt érdekes lehet annak számbavétele, hogy milyen szakterületen látnak el a közművelődési könyvtárak szakkönyvtári feladatokat. Minden válaszadó ilyenként jelölte meg a társadalomtudományokat. Ezen belül „vezető" tudományágak: a pedagógia, a pszichológia, a politika, a közigazgatás, a történelem és maga a közművelődés mint társadalmi tevékenység. A másik nagy szakterület a mezőgazdaság, amelyen a közművelődési könyvtárak makacsul gyűjtenek, noha — a válaszokból legalábbis úgy tűnik — a szakemberek nem döngetik a könyvtárak ajtaját szakirodalomért. Nem lehet tudni (de hasznos lenne megtudni!), hogy ennek mi az oka: a munkahelyek megfelelő és dolgozóik igényeit tökéletesen kielégíteni tudó ellátottsága, a szakirodalmi központ mindenhová eljutó és megfelelő szolgáltatásai, hogy csak a pozitív előjelű lehetséges okokat említsem. Mindenesetre a közművelődési könyvtárak gyűjtését és szolgáltatásait e szakterületen természetesnek kell tartanunk. A harmadik szakterület a művészetek, beleértve a fogalomba az irodalmat is. Itt a funkcióra az igények mellett a könyvtár jellege és a nyilvános művészeti szakkönyvtárak hiánya ösztönöz. Hogy indokolt-e például a jelenlegi színvonalú gyűjtés, tekintettel a múzeumok valószínűsíthetően igen gazdag szakállományára, azt csak egy olyan felmérés tisztázhatná, amely számba venné a más intézményekben levő, szakirodalmi tájékoztatásra alkalmas állományt (és egyéb feltételeket) is. Érdekes, hogy az ipar és az orvos- egészségügy azok a szakterületek, amelyekről alig jeleztek a közművelődési könyvtárak általuk ellátott szakirodalmi-információs feladatokat. A szakirodalmi-információs szolgáltatások „műfajára" vonatkozó válaszokból kiderül, hogy a tájékoztatás, a könyvtárközi kölcsönzés, a másolatkészítés, valamint a szakirodalmi-információs központok, illetve más könyvtárak szolgáltatásainak igénybevétele és közvetítése a leggyakoribb szolgáltatásformák. Ritkábban vállalkoznak a könyvtárak arra, hogy egy-egy szakterületen irodalomkutatást vagy bibliográfiai munkát 42