Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)
A szekciók ülésein elhangzott főbb előadások - Levéltári szekció: a hungarika-kutatás - Körmendy Lajos: A levéltári hungarika-kutatás
A rendelet az MM és az MTA alá tartozó, valamint a tanácsi irányítású tudományos, kulturális és oktatási intézményekre vonatkozik. Előírja egy központi ún. információs szolgálat és egy szintén központi adattár létrehozását. Az információs szolgálat, amely magában foglalja a már feltárt, de reprodukciókban még rendelkezésre nem álló iratok nyilvántartását is, a Levéltári Igazgatóság feladata, a központi adattár felállítása, ami az országban reprodukciókban meglevő hungarikák nyilvántartását jelenti, az Országos Levéltár kötelezettsége volt. Hogy az előírt nyilvántartások teljesek legyenek, a rendelet a kiutazókat kötelezte, hogy egyrészt előzetesen tájékozódjanak a feltárandó anyagról mind a LIG-ben, mind az OL-ben, másrészt a végzett feltárásaikról küldjenek jelentést. 1979-ben a Levéltári Osztály az Országos Levéltárat bízta meg az információs szolgálatellátásával, a Levéltár egy külön hungarika-referensi státust kapott. Igy egy intézmény fogja össze a teljes levéltári feltárást. Őszintén meg kell mondani, hogy a fenti előírások csak levéltári viszonylatban teljesültek maradéktalanul: működik a tájékoztató szolgálat, teljesnek mondható az adatbázis. Viszont más levéltári intézmények tömegével őriznek regisztrálatlan, külföldi eredetű mikrofilmet, és a tőlük kiutazó kutatók csak a legritkább esetben tájékozódnak nálunk. Ennek az elzárkózásnak többféle oka van, ezek közül hadd említsem a szerintem legfontosabbat, a szakmai féltékenységet. Sokan nem kívánják, hogy az általuk felkutatott irathoz más kutatók is hozzáférjenek, ennek pedig az egyik legbiztosabb módja a nyilvánosságtól való elzárkózás. Pedig az Országos Levéltár három évi védettséget biztosít azon reprodukciókra, melyek megrendelését egyéni kutatómunka előzte meg. Persze sokan keveslik a három évet. A félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy nem kívánunk mindent központosítani. Senki sem óhajtja előírni az előbb említett társintézmények dolgozóinak, hogy mit és hogyan tárjanak fel, ők általában más szempontok szerint is kutatnak. Ilyen esetekben csak adatszolgáltatásról van, illetve lenne szó. 5. A jövőbeni feltárások fő irányai Amikor az Országos Levéltár megkapta a hungarika-kutatások irányításának feladatát, első lépésként meg kellett határozni a feltárások hosszútávú irányait. A hatvanas és a hetvenes évek során, a biztonsági és kiegészítő mikrofilmezési program keretében az Országos Levéltár mikrofilmre vette néhány forrástípusnak az összes magyarországi levéltárban őrzött anyagát. Igy kerültek a filmtárba az egyházi anyakönyvek 1985-ig, a Mohács előtti oklevelek, a megyei közgyűlési jegyzőkönyvek és mint ismert, most folyik a feudáliskori összeírások filmezése. Vitathatatlan, hogy ezek a legértékesebb források közé tartoznak, és - a biztonsági funkció mellett - a kutatók számára óriási előnyt jelent az azonos típusú források egy helyen történő koncentrálása. A gyűjtemény azonban csak akkor teljes, ha nemcsak a mai, hanem a történeti Magyarország területén levő hasonló iratanyagot is tartalmazza. A környező szocialista országokban a feltárások gerincét az ilyen források feltárása és regisztrálása jelenti, azzal a céllal, hogy amikor lehet, mikrofilmen megrendelhessük azokat. Természetesen ez nem 116
