Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)

A szekciók ülésein elhangzott főbb előadások - Zenei könyvtáros szekció - Skaliczki Judit: A zenei szakirodalmi információellátás fejlesztésének lehetőségei

c) Megnyugtatóan kell rendezni a könyvtárak hangzó állományának másolási gondjait a Szerzői Jogvédő Hivatallal. El kell érni, hogy a közgyűjtemények bizonyos felmentést kapjanak a Hivatal szigorú intézkedései alól, ahogy ez több külföldi országban - Dánia, Hollandia, Svédország — megtörtént. d) A Könyvtárellátó Vállalatnak az Új Hanglemezek mintájára vállalnia kell az Új Kották c. periodikus kiadvány megjelentetését és a kották katalóguskartonokkal való ellátását. e) A gyűjtőköri együttműködés megszervezése a hazai és külföldi kézikönyvek, a folyóiratok és zeneművek területén az ismertetett gyűjtőköri sajátosságok figyelembevételével. f) Szerződést keli kötni a Magyar Rádióval és a Magyar Televízióval, hogy a könyvtárak másolhassák és állományukba építhessék műsoraikat és azokat szolgáltathassák. g) Ki kell terjeszteni a kötelespéldányszolgáltatást a hanglemezekre és hangkazettákra is, hogy létrejöhessen az országban a nemzeti hangtár gyűjteményi alapbázisa. A hangzó hungarika anyag szempontjából jelentős állományokat — Magyar Hanglemezgyártó Vállalat archívuma, a Magyar Rádió hangdokumentációs tára, a Magyar Televízió archívuma, magángyűjtemények — fel kell tárni, a magángyűjtők állományát védetté kell nyilváníttatni, hogy nemzeti értékeinket megőrizhessük. Ezeket az állományokat — másolatok útján — nyilvánossá kell tenni, hogy bekerülhessenek az ország zenei szolgáltatásai közé. Az állományok feltárása egyben egy központi zenei hangzó hungarika adattár létrejöttének első állomása. Ez a munka — miként a hanglemezek kötelespéldányszolgáltatása is — a nemzeti hangtár megvalósulása felé vezető út első lépéseinek egyike. A nemzeti hangtár létesítése, akármilyen jelentős anyagi áldozatot jelent is: elodázhatatlan. A nemzeti hangtár ugyanis a zenei hungarika információellátás alapvető eszköze. Megléte túlmutat egy körülhatárolt szakterület szükségletén; a nemzeti kultúra megmaradásának és ápolásának egyik fontos forrása. 100