Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1983 (Budapest, 1984)
A szekciók ülései - „E” szekció. Témaköre: A levéltárak és a művelődés - Dr. Dóka Klára: Beszámoló az „E” szekció munkájáról
eleve mások a lehetőségek. A főváros számtalan múzeuma, könyvtára, művelődési háza, a Hazafias Népfront Történelmi Szakbizottságai, a TIT szervezetei és az egyéb területeken dolgozó, függetlenített közművelők sok olyan feladatot ellátnak, ami a megyékben a területi levéltárakra marad. A Magyar Országos Levéltár és Budapest Főváros Levéltára munkatársainak kiegészítései azonban azt igazolták, hogy a közművelődési tevékenység — lényegesen szűkebb területen — de e levéltárak munkájában is szerepet kap. "A közművelődés, mint országos jelentőségű kultúrpolitikai kérdés egyre nagyobb nyomatékkal vetődik fel a közgyűjtemények legzártabbika — a levéltár — munkájával kapcsolatban is." — kezdte kiegészítését Trosztovszky Gabriella, a Magyar Országos Levéltár munkatársa, majd (gy folytatta: "Mind korszerűtlenebbé válik az a régi szemlélet, amely a levéltárat csak mint a tudósok forráslelőhelyét tartja számon. Ma már — és évről évre növekvő mértékben — a levéltár is szerepet kap abban az országos méretű erőfeszítésben, amely az ismeretek széles körű terjesztése érdekében folyik." Kiemelte, hogy a Magyar Országos Levéltár jelenleg nem rendelkezik megfelelő adottságokkal a színvonalas közművelődési munkához, de lehetőség van itt is kiállításokra, hivataltörténeti, segédtudományi és köztörténeti előadások tartására. Az Országos Levéltárban jelenleg két állandó és egy időszaki kiállítás van. Állandó kiállításukon — a megfelelő őrzési feltételek biztosítása mellett - a levéltár legértékesebb dokumentumait mutatják be: a legrégebbi oklevéltől az 1944-ből származó iratokig. A kiállítás rendezői arra törekedtek, hogy a bemutatott iratok - a lehetőségekhez képest — átfogó képet nyújtsanak az ország történelméről, így azok egy-egy közismert eseményhez, a politikai, tudományos és művészeti élet egy-egy kiemelkedő egyéniségéhez kapcsolódjanak. A kiállítást múzeumokból kölcsönzött metszetek, képek, bútorok teszik változatossá. A másik állandó kiállítás a "levéltári múzeum", amely az Országos Levéltár történetét, a levéltárosok és a kezelők munkaeszközeit, a régi tárolóeszközöket, valamint a levéltár egykori munkatársainak relikviáit mutatja be. Az első időszaki kiállítást Batthyány Lajosra emlékezve 1981-ben nyitották meg. Ezt a jelenleg is látható, Anjou-kori pecsétkiállítás váltotta fel. A kiállításokat előre bejelentett csoportok nézhetik meg. Számukra a levéltár vezetőt biztosít, aki a levéltár szervezetéről, működéséről, a kiállított iratokról ad tájékoztatót. A tudományos dolgozók a látogatók kívánságára adott témakörben előadásokat is tartanak, ahol a kiállításokon nem látható iratok bemutatására lehetőség nyílik. Az iskolák közül leginkább az egyetemekkel alakult ki kapcsolat. A történelem és levéltár szakos hallgatók hivataltörténeti, irattani előadások, gyakorlati bemutatók során ismerkednek meg a levéltárban folyó munkával. Az elmúlt évben sor került — kísérleti céllal — diplomatikai, címertani, pecséttani órákra a történelem fakultációs gimnazista csoportok részére. Az általános iskolások a restaurátor műhely munkáját tekintik meg a legszívesebben. 1982-ben kb. 400 érdeklődő kereste meg a levéltárat, köztük olyan foglalkozások képviselői is, akik napi munkájuk során történelemmel és értékes iratokkal egyébként soha nem kerültek volna kapcsolatba. Szász János kiegészítésében Budapest Főváros Levéltára 1973-1983 között rendezett öt kiállítását ismertette. Megállapította, hogy a kiállításrendezés a levéltárak számára nem alapfeladat. A raktár- és munkaszoba hiánnyal küszködő levéltáraktól nem is lehet 88
