Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1983 (Budapest, 1984)

A szekciók ülései - „A” szekció. Témaköre: A könyvtárhasználatra nevelés a felsőoktatásban - Németh Zsófia: A könyvtárhasználatra nevelés és a szakirodalmi oktatás egyes kérdései a felsőoktatási intézményekben

Mégis, a ki oktasson, kinek a hatásköre, kinek a feladata kérdés már a hatvanas években polarizáltán vetődött fel. A Felsőoktatási Szemlében 1962-ben vita indult. Ennek során a neves irodalomtörténész professzor BARTA János tiltakozott az ellen, hogy a bibliográfiai ismereteket külön tantárgyként, s könyvtárosok tanítsák. A bibliográfiák, szakkönyvek, szakfolyóiratok, a legfontosabb forrásmunkák megismertetőse — legalábbis a bölcsészeti karokon — tanári feladat, s az egyetemi szaktárgyi oktatás szerves része. S csaknem szó szerint ugyanígy nyilatkozik húsz esztendővel később az ELTE nyelvésztanára HORVÁTH Mária: a kutatáshoz szükséges segédeszközök megismertetése, használatuk megtanítása "az egyetemi oktatók munkaköri kötelessége"' Aligha vitatható, hogy amikor egyetemi ős főiskolai hallgatók szakirodalmi ismeretekre való oktatásáról beszélünk, nemcsak könyvtári kérdésről szólunk, hanem egyben az egyetemi és főiskolai oktatómunka egyik legbensőbb területét, intim szféráját érintjük. Ezt ismerte fel igen bölcsen CSŰRY István, s figyelmeztetett rá szellemi végrendeletében, a Levél a szakreferensekhez-ben: " ... megbecsült külső előadóként vonják be a szakirodalmi bevezető előadások/gyakorlatok tartásába szakreferenseinket azokból a tárgyakból, amelyeknek van a szakreferensek közt partnerként értékelt képviselője — különben pedig az az elv érvényesül, hogy a fő kollégiumok szerves része a források, bibliogáriák s más alapművek ismertetése: következésképp indokolatlan a szakirodalmi bevezetőt összefüggéséből kiragadva, idegen előadóra bízni."

8 Felhasználók oktatásán (a kifejezés az angol user education, a német Nutzerschulung tükörfordítása) általában két dolgot szoktunk érteni. Az egyik az, amit könyvtárhasználati bevezetőnek emlegetünk, s amelynek keretében a hallgatók — általában az elsőévesek - megismerkednek az egyetemi (főiskolai) könyvtár használatával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókkal: a katalógusokkal, az igénybevehető szolgáltatásokkal stb. Az oktatásnak ez a része az oktatók által is elfogadottan a könyvtári—könyvtárosi szféra* ba tartozik. A másik oldal az ún. szakiroda/mi oktatás (és terminológiai variánsai: szakirodalomismereti oktatás, irodalomkutatási képzés, informatikai oktatás).

9 Ez szorosan kapcsolódik a stúdiumhoz: alapvető kézikönyvek, bibliográfiák, referáló lapok, szakfolyóiratok, szakkönyvek megismerését, használatuk megtanulását, az irodalomkutatás, a dolgozatírás (referátum, szakdolgozat stb.) módszereinek, formai szabályainak az elsajátítását szolgálja. Ez az a terület, amelyet Keith HARR IS a felsőoktatás és az egyetemi könyvtár közötti földrengési övezetnek (earthquake zone) nevez, ahol az egyes földréteglemezek összeütköznek, hogy aztán szerencsésen összeforrjanak, egymáshoz illeszkedjenek.

10 A földrengési övezet dilemmára a nag yta paszta lat ú VÉRTESY Miklós már egy negyedszázada megfogalmazta a megoldás irányát. A hallgatók számára, írja "a lelkiismeretes professzorok eddig is tartottak bevezető előadásokat szakjuk könyvészetéből.... Ezt kellene általánossá tenni és kibővíteni könyvismerettel, gyakorlati tanácsokkal arra nézve, hogy mit, hol, hogyan kell Keresni."

11 Egyszerű, ma is aktuális tanács: általánossá keil tenni az oktatást, vagyis minden hallgatóra kiterjeszteni, valamint a könyvek, információs eszközök használatára vonatkozó gyakorlati tanácsokkal bővíteni. Mindez egyetemi oktatásnak és egyetemi könyvtárnak vitathatatlanul egyaránt feladata. Közös terület, ahol egyik fél a másik nélkül boldogul ugyan, de a különállásnak a hallgató komoly kárát 37