Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1983 (Budapest, 1984)
A XV. vándorgyűlés témája: A könyvtár és olvasója. Olvasóvá nevelés, a felhasználók és a könyvtár kapcsolata - A plenáris ülés előadásai - Szente Ferenc: A könyvtár feladatai és lehetőségei az olvasóvá nevelésben
környezetvédelem aktivistáival, a kertbarátokkal és az itt-ott mégis csak éledező művelődő kisközösségekkel. A KISZ és az úttörőmozgalom kulcshelyzete következtében sokkal többet is tehetne azért, hogy a társadalmi szerepre való felkészülésnek, a közösségi viselkedésformák elsajátításának és gyakorlásának keretében erőteljesebb hangsúlyt kapjon az olvasás. Ha arra gondolok, hogy a régi mozgalmi gyakorlatban mekkora jelentőséget tulajdonítottak — okkal - annak, hogy tagjaik ismerjék az irodalom jeles alkotásait, akkor nem érzem még azt sem túlzóan naiv kívánságnak, hogy az úttörőkorban legalább tucatnyi, a KISZben legalább kétszer ennyi irodalmi művet tekintsünk olyan penzumnak, amelynek elolvasása mozgalmi feladatnak számít. Másfelől a könyvtárnak is jobb szívvel kell viseltetnie az ifjúsági mozgalmak iránt, hiszen a lakóhelyi könyvtárak olvasóinak tekintélyes száma hozzájuk tartozó korosztályok tagjai közül kerül ki. A jobb gyermekkönyvtárakban eddig is kitűnő szellemű közösségek alakultak ki. Az olvasás mellett változatos tevékenységi formák megismerésével, kisebb-nagyobb megbízások teljesítésével kiválasztódnak a véleményformáló személyiségek, akikhez sokan igazodnak. Azt tanácsolom, hogy a könyvtárak is küldjenek aktivistákat az ifjúsági mozgalomnak, amolyan legátusokat. Nekik, a személyes hatással több hitelük van a könyvtárba invitálásra, mint bárki másnak. A fiatalok, a fiatal felnőttek érdekében a legfontosabb szerep a munkahelyi könyvtáraké. A munkahelyi könyvtárnak közvetlenül vagy áttételei révén minden fiatallal kapcsolatot kell tartania, lehetőleg a munkába lépés első hetében fel kell keresnie minden új fiatal dolgozót. Az új ember számára a beilleszkedés időszakában minden közeledési gesztusnak fokozott szocializációs jelentősége van, ilyenkor a könyvtár hívó szava hitelesebb, ezért hatásosabb is, mint később bármikor. Szülőfalum bányászszakszervezeti otthonának falán gyermekkoromban ez a felirat állt: "A könyvtár segítőtársad és barátod, minden örömödben, minden bajodban melletted áll. Segít eligazodni a világban, segít céljaid megvalósításában." Ezt kell tudatosítani a fiatalokban, akiknek egy része, sajnos, ma irányítatlanabbul, bizonytalanabb távlatokkal kezdi az útját a társadalmi munkamegosztásban, mint amit a legnagyobb szerénység mellett is óhajtanánk. A könyvtárügy első vonala az olvasóvá nevelésben Végül az olvasóvá nevelés elsőrangú színteréről, az iskoláról kell szólnunk. Az iskoláról, az iskolákról, amelyek együttesen néhány évtizedes rotációval az egész társadalmat hivatottak magasabb szinten megújítani, minden értéket közösségi értékként átörökíteni, minden új érték iránt a fogékonyságot kifejleszteni. Az iskola ehhez a feladathoz minden lehetséges támogatást megérdemel, és ehhez képest a támogatásból a lehetségesnél mindig sokkal kevesebbet kap. E lehetséges támogatás egyike ma a könyvtár. Immár nincs lényeges elvi akadálya, hogy kibontakozzék az a program, amelynek eredményeként minden iskolának lesz jellegének megfelelő könyvtára. Elvi akadálya ugyan nincs, gyakorlati bizony van. Mindjárt több is. Először is az, hogy a jó alapozás a legköltségesebb: drága kézikönyveket kell beszerezni több példányban; a tantervi előírásokhoz igazodva szakismereti műveket sok példányban; több tucat folyóiratot; ezeket mind munkába venni, 26
