Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1982 (Budapest, 1983)

A szekciók ülései - 4. Gyermekkönyvtári szekció. Tájékoztatás a gyermekkönyvtárban - Sáráné Lukátsy Sarolta: Tájékoztató munka a gyermekek körében

tőségre tesznek szert a — jól átgondolt, szemléletesen bemutatott —tematikusjellegű kiállítások. Azon túl, hogy a jól "tálalt" könyvek iránt ugrásszerűen megnő a kereslet, a gyermekek ízelítőt kapnak egyes tudományágak határterületeiről, egy-egy témakört, fogalmat jobban el tudnak helyezni ismereteik alakuló rendszerében, s nem utolsósorban a jól feltett kérdés, meghökkentő kijelentés stb. megindíthatja fantáziájukat, serkentheti kutató szenvedélyüket, nevezetesen: tudományos búvárkodásra és az eszközök használatára ingerli őket. Sajnos, nagyon kevés olyan,gyermekeknek szánt kiállítást láttam, amely teljesítette volna az említett feltételeket;többnyire néhány hevenyészve odavetett könyv jelenti ezt a "műfajt"; a feliratok és összekötő szöveg, érdekesség nélkül. Figyeljük csak meg, milyen hatásfokúak a kiállítások saját könyvtárunkban! A szorosan vett tájékoztatási eszközök legfontosabbika a katalógus, melynek használatát már az új általános iskolai tanterv is előírja. A C típusú könyvtárak többségében — néhol még a magasabb típust képviselőkben is — csak a betűrendes (melléklapokkal hiányosan ellátott) és a csoportképzéses szakkatalógussal találkozunk. Ezek ugyan elegendők lennének az alapok megtanítására, de nem adják meg a bennük kutatóknak azt a felismerést, hogy a katalógusnak funkcionális értéke van, hogy egy mű, egy író, egy téma több oldalról is megközelíthető általa. Márpedig a gyermekekkel be kell láttatni, hogy a katalógus mi mindenre adhat választ. Sajnos azonban még ezt a hiányos segédeszközt sem használhatják a kívánt mértékben, mint ezt több felmérés egybehangzóan szomorú tapasztalata igazolja. Csongrád megyében 1981 tavaszán, közel 500 falusi és városi gyermek körében végeztünk ilyen jellegű kérdőíves felmérést. Azt vizsgáltuk, hogyan élnek a gyermekek a könyvtár lehetőségeivel, illetve milyen tudatossági fokon művelik ezt. (Többek között a könyvtári rendszerről, a kézikönyvek, folyóiratok és a katalógus használatáról, ez utóbbi funkcionális értékéről érdeklődtünk.) A megdöbbentő adatokat jól mutatja az 1. táblázat. A katalógus fogalmi meghatározásában a minimum-szintet képviseli a gyermekek háromnegyed része: kizárólag aktuális problémáikhoz remélnek segítséget: "ha nem tudom egy könyvnek az íróját .... ha nem találok egy könyvet .... az írók művei abc rendben . . . , a könyvek sorrendje . . . , ahová a könyvek címé fel van írva . . . , ha valaki nem tudja, hogy van a könyvtárban olyan könyv, s a könyvtáros se tudja, akkor használandó (sic!)." Nagyon aranyos egy 3. osztályos kisfiú meghatározása: "hogyha eltévedünk, utat mutasson". (Ezzel együtt, természetesen ő sem használja a katalógust!) Mindössze 15 olyan gyerek van, aki leírja a katalóguscédulák egyéb fontos adatait, némelyik a tartalom szerinti keresést is megemlíti, a visszakereshetőség, a művek több szempontú megközelítése azonban rendszeresen kimarad. A válaszadók közel egynegyede meg sem kísérli a katalógus fogalmának megragadását, esetleg téves válaszokat ad, köztük 18 nyolcadikos. (Ki idegen szavakat, ki meg különböző meghatározásokat, vagy valakinek az életét (!) véli megtalálni a katalógusban!) Nyilvánvaló az összefüggés a katalógus ismerete és használata között, mégis akad jónéhány furcsaság: 1. A katalógus fogalmát valamilyen szinten meghatározó gyermekek majdnem fele nem él ezzel a tudásával (köztük olyan is, aki a lényegi jegyeket is meg tudja fogalmazni). 89