Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1982 (Budapest, 1983)

A szekciók ülései - 4. Gyermekkönyvtári szekció. Tájékoztatás a gyermekkönyvtárban - Sáráné Lukátsy Sarolta: Tájékoztató munka a gyermekek körében

4. GYERMEKKÖNYVTÁRI SZEKCIÓ Tájékoztatás a gyermekkönyvtárban SÁRÁNÉ LUKÁTSY SAROLTA a szegedi Somogyi Könyvtár munkatársa TÁJÉKOZTATÓ MUNKA A GYERMEKEK KÖRÉBEN (Rövidített szöveg) Mostanában egyre több szó esik a közművelődési könyvtárak tájékoztató szolgálatáról és általában az informatika témaköreiről.

1 Joggal tartjuk ezt a munkaterületet a legnagyobb felkészültséget, szakképzettséget igénylő könyvtári tevékenységnek, és elmondhatjuk, hogy leginkább ezen mérhető le a könyvtárak társadalmi elismerése. A tájékoztatás fogalmát azonban különbözőképpen értelmezik a szakirodalomban; ki szélesebben, ki csak a szorosan vett referensz-kérdést értve alatta. A könyvtári tájékoztatás mai színvonaláról — és más jellegű összetevők (könyvismeret, a kézikönyvtár összetétele stb.) méréséből kiindulva — egyértelműen elmarasztaló véleményeket kapunk. A tárgykör egyik legjobb ismerője, Halász Béla szerint a könyvtárak tájékoztatási munkája megmerevedett múlt századi sémákat alkalmaz, kizárólag könyvközpontú és elsősorban rutinjellegű, csak ritkán puhatolja ki az olvasók valóságos igényeit. Ezt a tevékenységet — és különösen hatékonyságát — igen nehéz mérni, az emberi agyakban elraktározott tudásmennyiség esetleg csak évek múlva kamatozik, vagy nem is nyilvánul meg érzékelhető módon. A szakirodalom azonban — akár elméleti, akár gyakorlati

2 szemszögből — kizárólag a 14 éven felüli olvasókkal foglalkozik, a gyermekek olvasószolgálatát bármilyen célzattal vizsgáló munkák is csak röviden tárgyalják a témát. Tudomásom szerint egyetlen felmérés készült ezzel kapcsolatban a közelmúltban (Képes Ágnes vizsgálta a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár/FSZEK/ 1.sz. gyermekkönyvtárának referensz lapjait tíz év távlatában), de ez sem jelent meg nyomtatásban. Kovács Mária

3 — más célból íródott — elemző tanulmányából is csak arról értesülünk, hogy a megvizsgált A típusú gyermekkönyvtárak tájékoztatási munkája az összes tevékenység 1,2—14,3%-át teszi ki, sőt olyan könyvtár is akad, ahol egyáltalán nincs ilyen munka. Vajon azt jelentené ez, hogy nem is szükséges a gyermekek körében végzett tájékoztatási munka, vagy módszereit tekintve semmiben sem különbözik a felnőttek szolgálatától? Olyan mellékes területe lenne ez mind a tájékoztatásnak, mind a gyermek-olvasószolgálatnak, mint - teszem azt — a gyermekirodalom az ún. "nagy" irodalomnak? A válasz 87