Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1982 (Budapest, 1983)

A szekciók ülései - 1. Műszaki Szekció. Az online szolgáltatások helyzete és a fejlesztés feladatai a műszaki tájékoztatásban - Vajda Erik: Az online szolgáltatások helye és szerepe az információs szolgáltatások rendszerében

Nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy ezeknek a központoknak szakmai tájékoztatási, illetve szakkönyvtári intézményeknek kell lenniük. Nem titok, hogy jelenleg online központként lép fel a Számítástechnikai Koordinációs Intézet (SZKI). Személyes nézetem — és ezt az intézmény iránti teljes tiszteletem ellenére mondom —, hogy a fejlődés helyes útja az lenne, ha nem a számítástechnikával, mint olyannal foglalkozó intézmények látnák el az online központ feladatát. Az online információkeresés nem számítástechnikai feladat, pontosabban: számítástechnikailag — és épp ez teszi vonzóvá — a felhasználó oldalán olyan egyszerű, mint a pofon. Az online kapcsolatok igénybevételéhez nem kell, vagy minimálisan kell szoftvert fejleszteni, viszonylag egyszerű és viszonylag hozzáférhető az e kapcsolatokhoz szükséges hardver. Ma a feladat ellátása viszont dokumentációs és információs, más szóval tájékoztatási feladat. Következésképpen, ha olyan központokra van szükség, amelyeknek metodikai és szolgáltatási szerepet kell játszaniuk, akkor ezek legyenek a tájékoztatás intézményei. Kétségtelen, hogy az SZKI-nak vagy hasonló intézményeknek szerepük kell, hogy legyen a számítástechnikai hálózatokhoz való csatlakozás koordinációjában és e hálózatok használatának metodikai fejlesztésében. A tudományos-műszaki, illetve általános bibliográfiai adatbázisok használata azonban nem általában hálózati kérdés, hanem annak egy speciális esete, amelyben éppen nem a hálózati technológia a jelentős, hanem a már említett információkeresési "technológia". Ebből következik, hogy az SZKI vagy hasonló intézmények mint központok, legfeljebb — szakmai alátámasztás nélküli — koordináló, illetve gazdasági közvetítő, vállalkozói szerepet játszhatnak. Ez a szerep önmagában nem kárhoztatandó, a baj nem az, amire képesek, hanem az, amire nem képesek. Összefoglalva: A hazai online kapcsolatoknak koordináltan, sürgősen megszervezendő és lehetőleg nem spontán módon létrejövő online központokon keresztül kell megvalósulniuk, részben ezek metodikai és gazdasági-jogi közvetítő szerepét, részben szolgáltató tevékenységét feltételezve. Ügyelni kell arra, hogy ezek az online központok a tudományos-műszaki tájékoztatás, illetve a szakkönyvtárügy területén működő, szakmailag felkészült, segédletekkel jól ellátott, közvetítő, módszertani és szolgáltató központok legyenek, óvakodni kell attól, hogy tevékenységük egyoldalúan gazdasági vállalkozói, vagy éppenséggel bürokratikusán koordináló hatósági szereppé alakuljon át. Célszerű lenne, ha az illetékes és érdekelt hatóságok és más illetékes intézmények ezúttal rácáfolnának a sajnálatosan megalapozott pesszimizmusra, és idejében tennének megfelelő szervezési és koordinációs intézkedéseket, amelyek — az elmondottakból is következően — egyaránt érdekei az egész társadalomnak és az egyes információfelhasználóknak. 68