Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1982 (Budapest, 1983)
A XIV. vándorgyűlés plenáris ülésének előadásai - Dr. Kapolyi László: A hazai ipar fejlesztésének főbb irányai és összefüggése az információellátás igényével
szakemberek kezében vannak. Ha az ipari tevékenységet olyan transzportfolyamatnak fogjuk fel, ahol a kutatás-fejlesztés-termelés-elosztás és felhasználás során végigkövetjük az anyagáramlást, láthatjuk, hogy a folyamat minden fázisához információk tapadnak. Hasonló módon információt igényel a távlati prognózis, az értékesítési koncepció, a távlati prognózis, az értékesítési koncepció, a távlati ártrendek kialakítása. Ha a magyar gazdaságpolitika pl. hosszú távon mezőgazdasági termékeiért energiahordozókatakar importálni, akkor nem támaszkodhatunk egyetlen információra, mert olyan prognózisokkal is találkoztunk, amelyik a következő árrobbanást épp a mezőgazdasági termékek területére prognosztizálja. Ha a termelési folyamatot a természet-ember-gép rend szerösszefüggéseiben vizsgáljuk, egyre növekvő mennyiségű információra kell támaszkodnunk. A Római Klub évekkel ezelőtt a világ nyersanyag-és energiaforrásainak korlátozott mennyisége miatt a gazdaságnövekedés abszolút korlátairól beszélt. Ezzel szemben a tapasztalat és az információk sokasodása azt bizonyítja, hogy az emberiség — egyre bonyolultabb természeti feltételek mellett — de újabb és újabb nyersanyag- és energiahordozó lelőhelyeket kapcsol be. Ma már műholdakról kutatják a természeti adottságokat, nem ritka a szénhidrogének 6—7000 méteres mélységből történő kitermelése. Az emberiség természeti erőforrása lett 1000—1500 m mélységben a tengerfenék. Az ember ma már alapvetően meg tudja változtatni a természeti adottságokat, új feltételeket teremtve képes új termelési folyamatok elindítására. A 6000 m-es mélység ma már a magyar szénhidrogénipar számára sem elérhetetlen. 1000 m-es mélységben találtuk meg a recski többtermékes ércelőfordulást. A mezőgazdaság természeti erőforráskutatásai azt jelzik, hogy a magyar mezőgazdasági potenciál megkétszerezhető. Ha a természeti adottságoknak ezt a fejlődési dinamizmusát úgy értelmezzük, hogy nincsenek abszolút korlátok, csak a hozzáférés nehezedik, illetve igényel nagyobb társadalmi erőket, akkor hasonlóan kell következtetnünk a technológiai bázis fejlődési dinamizmusára is. Jól meghatározhatók e téren is az innovációs ciklusok a fejlődésre jellemző exponenciális görbéken belül. Ahogy az ember az energiafelhasználásnál átváltott a fáról a szénre, majd a szénről a szénhidrogénre, úgy vált át most a szénhidrogénekről egy kombinált energiapolitikai stratégiára, amelynél egymást kiegészítő forrásként veszi igénybe az atomenergiát, a szénhidrogéneket és magasabb technikai szinten újból a szenet. Mindezen ismerethez egyre bővülő információk szükségesek. Ugyanakkor azzal is számolnunk kell, hogy a kilencvenes évtized végére a ma ismert technológiák már nem alkalmasak új forráslehetőségek feltárására. A többletráfordítások egyidejű felmérésével ökonomikusabb gazdálkodással a műszaki fejlesztés révén új forrásokat, új elérhető megoldásokat kell találni. A kutatás-fejlesztés, termelés-értékesítés folyamata a szakirodalomban számtalan alternatívát vet fel. Ezeknek az alternatíváknak rendkívül gyors továbbítására van szükség. Közismert tény, hogy az ipar létérdeke annak a technológiai résnek a megszüntetése, amely a műszaki fejlesztésben a környező országokhoz képest nálunk mutatkozik. Néhány terület korábbi fejlesztése hozzájárul gazdasági életünk mai nehézségeihez. Példaként megemlítem, hogy nemzeti iparként fejlesztettük hazai bauxitbázisunkon az alumíniumipart. Ma az alumínium világpiaci ára oly mértékben visszaesett, hogy komoly devíza39
