Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1982 (Budapest, 1983)

Beszámoló a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 1979-1982. évi munkájáról

olvasó szolgálatában, a gyermekkönyvtáros és a gyermekkönyvtár szerepe az iskolaelőkészítés szakaszában stb.). A társadalomtudományi könyvtáros szekció munkája fejlődött. A rendezvények számának, tartalmi színvonalának emelkedése együtt járt a tagság számának növekedésével. Most már több mint 300 tagot számlálnak, s a beszámolási időszakban olyan jelentős témákkal foglalkoztak, mint a társadalomtudományi könyvtárakban folyó munka széles körű ismertetése, a géppel olvasható információk cseréje, a szociológiai és közgazdasági információk kérdései, a könyvtárosképzés, az együttműködés stb. Jelentős kezdeményezésnek tekinthetjük azt a felmérést és vitát, amelyet a pályakezdő fiatalok beilleszkedéséről, szakmai továbbképzéséről, élet- és munkakörülményeiről, előmeneteli lehetőségeiről rendeztek. Az erről szóló anyagot a KISZ Központi Bizottság rendelkezésére bocsátottuk annak az összeállításnak az előkészítéséhez, amely a közművelődésben dolgozó fiatal szakemberek helyzetével, problémáival és az ezzel kapcsolatos tennivalókkal foglalkozik. 1981-ben a korábbi hagyományok felújításával, a levéltárosok is egyesületünk keretében fejthetik ki tevékenységüket. A levéltáros szekció megalakulásával több évtizedes problémája oldódott meg a levéltárügynek, s az új szervezetnek sikerült viszonylag rövid idő alatt megtalálnia a társadalmi és szakmai összefogásnak azt a formáját, amelynek keretében a szakma művelői a levéltári munka korszerűsítésének ügyeiről, a forráskiadások problémáiról, a tanácsi iratok kapcsán a felszabadulás utáni időszak irattári anyagainak sorsáról, a megőrzés, a tárolás szorító gondjairól tanácskozhattak. Az elmúlt két év vándorgyűlésein sok levéltáros vett részt, s a miskolci tanácskozásról elmondhatjuk, hogy témája már egybevágott a központi gondolatsorral, avval, hogy az irattárosok hogyan kapcsolódhatnak a hatékony információnyújtáshoz, a tudományos elemzéshez, a gyakorlati munkához. A szekció eddigi működése, aktivitása, eredményei a még néha tapasztalható visszahúzódás ellenére is bebizonyította, hogy a levéltárosok egyesületbeli munkája hozzájárul a közgyűjteményi szemlélet egységének, a könyvtárosok, levéltárosok kapcsolatának erősítéséhez, s kialakulóban vannak azok a csomópontok is — nem utolsósorban a közös keret megteremtésének eredményeként — ahol a feladatok megoldásában azonosak az érdekek. Kisebb szakmai szervezeteink, a bizottságok működése, munkája még hullámzó volt, kivéve talán a könyv- és könyvtártörténeti bizottság példamutató aktivitását. Időközben megszűnt az olvasáskutatási és pedagógiai bizottság, de 1980-ban, illetve 1981-ben újak alakultak: az audiovizuális és a könyvtári módszertani bizottságok. Az elnökség részletesen tájékozódott az öt szervezet munkájáról, és megállapította, hogy a bizottságok rendezvényeinek színvonala általában megfelelő, de szakmai probléma az — ez alól természetesen egyes bizottságok, illetve rendezvények kivételt jelentenek —, hogy e szervezetek megmozdulásainak az általános szakmai színvonalánál lényegesen magasabb szintet kellene elérniük, hiszen a bizottságokban - legalábbis elvileg — válogatott tagság tömörül, olyanok, akik egy-egy szűkebb terület művelői, sőt szakértői. A bizottságoknak ezért — és ennek már eddig is jónéhány örvendetes jelét láttuk — túl kellene lépniük az egyszerű ismeretterjesztésen vagy továbbképzésen, és alkotó műhelyekké kellene válniuk. 11