Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)
A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Társadalomtudományi Könyvtári Szekció - Dr. Walleshausen Gyula: A közgazdasági tájékoztatás fejlesztési feladatai
Van, aki szerint tervekről nem érdemes beszélni, hiszen már eddig is sok — pontosan, részletesen kidolgozott — terv, koncepció készült, amelyeket elfogadásukkor megtapsoltak, a munkatervből kipipáltak, s utána minden maradt a régiben, mert a megvalósításhoz a feltételek hiányoztak. Sőt: nem egy olyan gépesítési „divatbemutató" is volt, amelyet nagy erőfeszítéssel létrehoztak néhányan — aztán kátyúba jutott a „kísérlet . Mások szerint viszont éppen születésekor érdemes a tervet „zsűrizni", arról beszélni, vitatkozni, az ellenvéleményeket meghallgatni - így állja ki a próbát. S a Társadalomtudományi Könyvtáros Szekció erre a feladatra igen alkalmas, mivel a jelenlevők — mint az információk közvetítői — érzékelik a közgazdasági jellegű információigényt és meg is tudják fogalmazni, sokkal pontosabban, jobban, mint maguk a felhasználók, a közgazdászok, vagy közgazdasági munkakörben foglalkoztatottak, akik közül ma még bizonyára sokkal kevesebben keresik fel a könyvtárat információért, mint ahogyan kívánatos volna. Az biztos, hogy a mintegy 100 ezer közgazdasági munkakörben foglalkoztatott szakember jelentős része nem kényszerül szakirodalmi információra feladatai ellátásához: megelégedhet néhány közgazdasági folyóirat átlapozásával, egy-egy — munkaköréhez kapcsolódó témájú — könyvvel azokon a faktografikus jellegű információkon kívül, amelyeket vállalati csatornán keresztül kap, vagy éppen önmaga termel. Vannak azonban olyan, irányító posztokat betöltő, vagy döntéselőkészítő, elemző közgazdák — 10-15 ezer lehet a számuk - akik munkakörük megfelelő ellátásához szakirodalmi (verbális) információra kell, hogy támaszkodjanak. A jelenlegi másodlagos információ-dömpingben e közgazdák hozzájutnak egyik-másik információs kiadványhoz, olyanhoz, amely az információs hely (kis vállalati, intézeti könyvtár vagy dokumentációs csoport) saját — szűk — állományát tárja fel. S a veszély éppen ebben van: az információ felhasználója egy-egy — a szakirodalomban tükröződő — vélemény alapján dönt, s mivel a négy-öt ellenvéleményt nem ismeri — feltétlenül rosszul! (Nehéz lenne kiszámítani e felületes informáltság okozta kárt, ami a jelenlegi helyzetben reális veszélyt jelent.) De hogyan lehet elapasztani, megszüntetni az ilyen kiadványokat? Tiltással? Felsőbb jogszabállyal? Vagy rábeszéléssel? Szép szóval? Reménytelen lenne ez is, az is. Az indok: saját dolgozók belső tájékoztatását szolgálja az információs kiadvány, „igény van rá . Talán a kooperáció lenne a gyógyír? A kooperáció a legtöbb információs kiadvány összeállítójával szóba sem jöhet, hiszen e kiadványok tartalma 75-80%-os átfedést mutat. Gyümölcsöző kooperáció csupán néhány — legfeljebb öt-hat — könyvtárral ígérkezik, azokkal, amelyeknek tájékoztató kiadványai különböző tartalmi feltárást (annotációt, referátumot) is nyújtanak. Mindenekelőtt azonban a magunk portáján akarunk rendet teremteni, itt most könyvtárunk két fontos kurrens információs kiadványára: Tájékoztató a Külföldi Közgazdasági Irodalomról „A és „B sorozatára gondolok. Mindkettőnek ismert az előnye és a hiányossága is: az, hogy visszakeresésre alig alkalmasak, mivel nincs jól felépített indexrendszerük. Éppen ezért már 1978-ban az Országos Vezetőképző Központ Könyvtára (pontosabban: Pethes Iván) közreműködésével számítógépes indexelési kísérletet végeztünk. Egy próbaszám elkészült - sikerrel, de folytatása Pethes Iván barátunk betegsége, 89
