Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)
A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Társadalomtudományi Könyvtári Szekció - Balázs Mihály: A pedagógiai tájékoztatás néhány időszerű kérdése
Balázs Mihály, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum főigazgatója A PEDAGÓGIAI TÁJÉKOZTATÁS NÉHÁNY IDŐSZERŰ KÉRDÉSE (Rövidített szöveg) Ahhoz, hogy a pedagógiai tájékoztatás időszerű kérdéseiről szóljunk, ha mégoly vázlatosan is, érinteni kell a pedagógia mai helyzetét. Tény, hogy a neveléstudományi kutatásokat a társadalmi fejlődés kívánalmai hozták létre, ugyanakkor azonban különösen az utóbbi időben, mintha nem igényelnék kellőképpen a kutatási eredményeket. A pedagógiát - okkal, ok nélkül — sokszor bírálják, az oktatásügy általában, a neveléstudomány különösen, a kritikák kereszttüzébe került. De ez még a jobbik eset, nagyobb probléma az, ha időnként „átnéznek fölötte, sőt a pedagógia létjogosultságát is kétségbe vonják. Hogy a bírálatokban mennyi az igazság, ezt elemezni most nem feladatunk, s az sem, hogy okait kutassuk. A valóság az, hogy a neveléstudomány nehéz helyzetben van, s ez beárnyékolja a pedagógiai tájékoztatás egészét. A pedagógia társadalmi, tudományos presztízsének csökkenése is oka, hogy gyakorlati és elméleti eredményei iránt nem tapasztalunk különösebb érdeklődést, sőt, az csökkenő tendenciát mutat. Apró jellemző példa: intézményünk „Világszerte címmel kéthetenként rendszeresen tájékoztat az oktatásügy külföldi eredményeiről, mind a szocialista, mind a nyugati országokból. Kiadványunk ingyenes. Egy év után kérdező-válaszoló lapon tudakoltuk: mi a vélemény róla, hogyan fejlesszük, kit mi érdekel? A kétszázötven válaszlapból mindössze négy érkezett vissza. Ennyit a helyzetről. De mert az információ nyújtása mégiscsak egyik legfontosabb feladatunk, lankadatlanul fáradozunk a pedagógiai tájékoztatás megjavításán, színvonalának emelésén. Köztudomású, hogy a pedagógiai tájékoztatás központja az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. Ilyen feladatot azonban nemcsak mi látunk el, hanem társintézményeink is (pl. Országos Pedagógiai Intézet). Éppen ezért velük szoros és szervezett együttműködést kell kiépítenünk. Az együttműködés alapja az igények felkeltése, erősítése és kielégítése. Együtt kell gondoskodnunk továbbá, hogy a már meglévő kiadványok és a tervezett újak mind az oktatás vezető szerveihez, mind a pedagógusokhoz eljussanak. Főleg a pedagógusok legszélesebb rétegeinek a tájékoztatását tartjuk fontos feladatunknak. Ezen a területen már eddig is sokat tettünk, de még mindig nem eleget. A további feladatok, a részletek kimunkálásán — a társintézményekkel együtt — most dolgozunk. Feladataink között az első helyre tehát az igények felkeltését, erősítését kell tennünk. Nem könnyű munka ez, márcsak azért sem, mert ehhez jól kell ismernünk a pedagógusok innovációs készségét és képességét behatároló tényezőket. Talán mondani sem kell: ez nem egyszerűen a pedagógiai tájékoztatás kérdése, hanem az egész oktatásügy 82
