Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)
A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Műszaki Könyvtáros Szekció - Vajda Erik: A tájékoztatás és az állományalakítás fejlesztése a műszaki, mezőgazdasági és természettudományi könyvtárakban
sanak". Mindez nyilvánvalóan célszerűtlen, helytelen, ezért a fejlesztés fő útja az, hogy a referáló folyóiratokat az OM KD K-nak (és más tájékoztatási intézményeknek is) a szakterületen illetékes és érdekelt, erre alkalmas intézményekkel együttműködve, közösen kell készíteniük és közreadniuk. Ezzel nemcsak szakmailag javíthatjuk a szolgáltatásokat, hanem számos felesleges párhuzamosságot is felszámolhatunk, ha az OMKDK és „megfelelői ' is leszállnak a fellegekből, és kellő rugalmassággal teljesítik a szakterületi partner igényeit. Hadd bízzam abban, hogy a józan ész és a szakma érdeke az előttünk álló együttműködési tárgyalások során felülkerekedik a helyi presztízsen, a szűken értelmezett üzleti érdekeken és a bürokrácián, tehát megvalósulnak e közös szolgáltatások. A referáló szolgáltatások fejlesztése persze nemcsak ezt jelenti. Legalább ugyanilyen lényeges a „profiltisztítás . Az ugyanis, hogy a referáló szolgáltatásokat magyar nyelven, saját feldolgozásra alapozva, általában fenn lehet és fenn kell tartani, még nem jelenti azt, hogy erre minden szakterületen szükség van. Hogy csak egyetlen példát mondjak: nem hiszem, hogy bárminemű gyakorlati célja és haszna lenne a távolabbi jövőben, ha hazai referáló folyóiratot adnánk ki a kémia (nem a vegyipar!) területén. A referáló tájékoztatás javításának még számos ága van. így pl. komplexebbé, több dokumentumfajtára kiterjedővé kell tenni ezt a tájékoztatást, a közlemények jellegének és jelentőségének megfelelően kell megválasztani az indikatív és informatív feldolgozási formákat, korszerűsíteni kell a bibliográfiai adatközlést, tartalmilag és stilárisan javítani kell a referátumokat, fejleszteni kell a referáló folyóiratok utaló- és mutató-rendszerét stb. Engedjék meg azonban, hogy ezekre itt ne térjek ki részletesen. A fentiekben főleg az OMKDK-ról és feladatairól, céljairól beszéltem. Remélem azonban, hogy úgy értelmezik azt, amit mondtam, mint ami nemcsak az OMKDK-ra, hanem a hazai műszaki-mezőgazdasági-természettudományos tájékoztatás egészére is igaz, nemcsak azért, mert az OMKDK e tekintetben a legnagyobb intézmény, hanem azért is, mert az említett elvek és gyakorlati fejlesztési lépések helyessége más intézményeknél és más szakterületeken is aligha vitatható. Egyéb tájékoztatási műfajok Nem hiszem, hogy az „egyéb műfajokról nagyon bőven kellene beszélnünk. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a válogatott, elsősorban a határterületeken jelentős, az „eredetit pótló információs kiadványokat és szolgáltatásokat (tömörítvénygyűjteményeket, szemle-folyóiratokat, témadokumentációkat stb.) fenn kell tartani olyan mértékben,amennyire ezeket a szükséglet, a piac igényli, hiszen ezeket semmiféle külföldi adatbázis és arra alapozott automatizálható szolgáltatás nem pótolhatja, legfeljebb segíteni tudja. Külön téma a vezetői tájékoztatás, amelyről — megítélésem szerint — hibásak az uralkodó elképzelések, mert a vezetői tájékoztatás nem elsősorban ilyen célú kiadványokkal, hanem a vezetők döntéselőkészítő „törzsét" és a döntéselőkészítésbe bevont intézményeket kiszolgáló, „nyersanyag-szállító" tájékoztatással oldható meg. Más mondandóm ezekről a műfajokról nincs is, ezeket sokkal nyugodtabban lehet a „vállalkozói kedv" és a piac szeszélyeire bízni, mint a számbavételt és a többé-kevésbé teljes körű tájékoztatást 61
