Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)
A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Műszaki Könyvtáros Szekció - Vajda Erik: A tájékoztatás és az állományalakítás fejlesztése a műszaki, mezőgazdasági és természettudományi könyvtárakban
nyelvű megnevezésével; végül meg lehet oldani az adatok kódolásával, illetve szabványos közlésmódjával (sorrendjével, elhelyezésével, központozásával) és a szolgáltatáshoz minden esetben járuló „térképpel", jelmagyarázattal. E megoldások legalább egyike azonban követelmény. Nem lenne szabad megengedni, hogy egy egyébként igen gondosan előkészített, már csak adatbázisa folytán is hézagpótló, nagy jelentőségű szolgálat, annyira „elidegenítő legyen a felhasználó szempontjából, mint pl. a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának az Institute for Scientific Information Science Citation Index adatbázisára alapozott számítógépes tájékoztató szolgálata. A termékek minőségvédelmének abszolút minimuma az, hogy a felhasználó minden neki szükséges adatot megkapjon, vagy legalábbis e szempontból tájékozódjon a szolgáltatás korlátairól. Meghökkentő az a gyakorlat, amelyet a KG-Informatik szabadalmi információs szolgáltatásánál folytatnak, ahol (az adatbázis hibájából) nem egy outputként szolgáltatott szabadalmi tételnek egyszerűen nincs címe! Vajon miféle szakirodalmi tájékoztatás az, amely megengedi magának, hogy a keresés eredményei szerint az illető témába tartozó dokumentumok legfontosabb, sőt egyetlen tartalmi adatát, a címet nem közli? Ilyenkor elhangzik ugyan az az „érv', hogy ezekben az esetekben is megadják a dokumentumok Nemzetközi Szabadalmi Osztályozás szerinti jelzetét, és ez is tartalmi információ. No de éppen e jelzetek alapján kéri (a rendszer adottságainál fogva) a felhasználó az információkeresést. Aligha örülne az éhes vendég, ha étel helyett étlapot tennének a tányérjára. A szolgáltatónak itt nem költséges, utólagos másolatrendelés keretében, hanem saját erejéből, az alapszolgáltatás keretében kellene e hiányt pótolnia. Mint látják, a szolgáltatások formája, adattartalma és annak követelményei gyakran nagyon is tartalmi kérdéseket érintenek. Kell-e magyar nyelvű adatkiegészítés? Foglalkoznunk kell a szolgáltatások nyelvével is. Itt természetesen nem az információs nyelvről beszélünk, nem mintha ez nem lenne a számítógéppel kezelt adatbázisok igen jelentős problémája, nem mintha szerencsés helyzet lenne, hogy az információs nyelv tekintetében egymástól homlokegyenest eltérő elveket valló és gyakorlatot követő adatbázistermelőknek vagyunk kiszolgáltatva, nem mintha az ismét csak „bölcsek kövének" kikiáltott szabad szövegszavas (vagy ha úgy tetszik, szabad tárgyszavas) információkeresés akár általában, akár párbeszédes üzemmódban mindig jó megoldást jelentene, nem mintha a technika fejlődése eleve semmissé tette volna az osztályozáselmélet megállapításait, a tezauruszokkal kapcsolatos ismereteket stb., hanem pusztán azért, mert az információs nyelvi adottságok a külső adatbázisoknak olyan adottságai, amelyeken saját erőnkből nem nagyon változtathatunk. Igy hát megtartóztatom magam kedvenc vesszőparipámtól, és csak a természetes nyelvi problémákkal foglalkozom. Ezzel kapcsolatban — mindannak ellenére, amit korábban az idegen nyelvű adatbázisok magyar nyelvű közvetítésének szakmai, időbeli, gazdasági stb. nehézségeiről mondtam — azt hiszem, meg kell állapítani, hogy minden szolgáltató központnak „kutya kötelessége" lenne, hogy az output (a szolgáltatás) szövegének meghatározott elemeit (címet, referátumot), ha a 55