Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)

A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A plenáris ülés előadásai - Vályi Gábor: Az Országos Könyvtárügyi Tanács munkája és feladatai

előtt egyértelműen világos is lett, hogy szocialista építésünk folytatásához az ismeretszerzés gyors és általános bővítésére, tanulásra, a kulturális színvonal emelésére, művelődéspolitikai és tudománypolitikai célkitűzéseink megvalósítására van szükségT Ehhez társadalmunk megfelelő intézményrendszerrel és ezen belül értékes könyvtárakkal, tájékoztatási szervezettel rendelkezik. A jogi szabályozásoktól, a IV. konferencia ajánlásaiban megfogalmazott könyvtárpolitikai célkitűzésektől a szervezeti felépítésig, a hálózatoktól az együttműködési körökig, a központi szolgáltatásoktól az információs szak központok ig és az ellátórendszerekig legalább vázában megvan minden, amire a fejlesztéshez szükségünk lehet. A IV. könyvtárügyi konferencián a Művelődési Minisztérium egyértelműen magára vállalta gondjainkat, a könyvtári és tájékoztatási feladatok teljesítésének felelősségét, és ez önmagában is jelentős eredmény. Igaz, a minisztériumban a könyvtári osztály kicsi, a problémákat egyedül a legjobb szándék mellett sem oldhatja meg, éppen ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy mindannyian összefogjunk és segítsük az irányítást is, a végrehajtást is, az ellenőrzést is. Sokan vannak a szakmában dolgozók és vezetők, pályakezdő fiatalok és öregek, akik készek és képesek is közös dolgunk előbbreviteléért cselekedni. Ebben szerepe van az OKT-nak is, lehet javítani az összetételén, javítani kell a munkamódszerén, a legfontosabb feladatok előtérbe helyezésén, az előterjesztéseinken is, a javaslatokon is. Mindez nehéz, de van egy nagyon biztató lehetőségünk, és ez a tanács nyitottsága. Ügyrendünk szerint a munkába bárkit be lehet vonni, aki jobbító szándékkal hajlandó közreműködni. Mindenkitől észrevételeket, javaslatokat várunk tehát arról, hogy mivel kellene foglalkozni, arról is, hogy hogyan, arról is, hogy az egyes intézkedéseknek milyen a hatása, hiszen a visszacsatolásra nagyon nagy a szükség. Jelentkezést és segítséget várunk az egész könyvtáros társadalomtól. A kezdeményezők és a közreműködők körének bővítését az is szükségessé teszi, hogy idejében gondoskodnunk kell, hogy a fiatalok megtanulják, hogyan kell tágabb, országos feladatokon gondolkodni, saját könyvtáruk részfeladatain túl egy nagyobb rendszer összetettebb problémáit megoldani. E munkában jelentős a szerepe egyesületünknek is. Minden vándorgyűlésünkön jólesik látni, hogy több százan összejövünk csak azért, hogy közösséget vállaljunk, hogy kinyilvánítsuk elkötelezettségünket egy jó ügy, egy lelkesítő feladat: egész népünk munkáját és tanulását, műveltségét és szórakozását segítő szolgálat mellett. Ez az aktív részvétel, de a vándorgyűlés maga is, nagy tanúságtétel, és ezen túl minden részvevő számára, jött légyen kicsi vagy nagy, közművelődési vagy tudományos, zenei vagy iskolai könyvtárból, alkalom arra, hogy találkozzék a többiekkel, beszélgessen, érdeklődjék és tájékoztasson, ügyeket intézzen és a közös célokat szolgáló kapcsolatokat építsen. Ezt a vándorgyűlési légkört, együtt-gondolkodási és együttműködési készséget kellene egész évre és minden könyvtárost egybefogó módon intézményesítenünk, és osztódással szaporítani azt az itt is jelenlévő magot, amelyet az a néhány tucat igazán tehetséges, jól képzett, kezdeményező, a célokat világosan látó és a hibák miatt alkotó módon elégedetlenkedő könyvtáros jelent. Azok legyenek köztünk a hangadók és azokra figyeljünk, akik ismerik és követik elődeink példamutató magatartását, tisztelik szakmánk szép hagyományait és ugyanakkor fogékonyak az új iránt. Az egyesületnek nemes feladata, hogy mindezeket az erőket mozgósítsa, aktivizálja, összefogja és ezzel is segítse országos feladataink végrehajtását. Ezt kívánjuk ettől a vándorgyűléstől is. 39