Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)
A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A plenáris ülés előadásai - Juhász Jenő: A magyar könyvtárügy feladatai a IV. országos könyvtárügyi konferencia ajánlásainak tükrében
rabban a gyermekkönyvtár — összevonása, a tanácsi és a szakszervezeti könyvtár integrációja, vagy ami ezzel voltaképpen rokon eset: a másik könyvtár funkcióit is átvállaló közös fenntartású könyvtár, a szakszervezeti és a munkahelyi szakkönyvtár összevonása több helyen bevált. Ez a folyamat ésszerűen folytatható és folytatandó is, mindössze azt kell szem előtt tartani, hogy az összevonás semmiképpen sem csorbíthatja egyik eredeti, az integrálás előtt már meglevő feladat teljesítését sem. Olyan iskolai és közművelődési könyvtári feladatokat ellátó kettős funkciójú könyvtár, amely az iskolai szünetben zárva tart, hibás és káros konstrukció. Rossz megoldás az olyan összevont szakszervezeti és szakkönyvtár létrehozása is, amely képtelen ellátni az intézmény szakirodalmi tájékoztatását. Az integrált, többfunkciójú könyvtárnak csak akkor van létjogosultsága, ha nevének megfelelően képes ellátni vállalt feladatait. Gyakorlatilag ugyanez az álláspontunk a nevelési központok, a komplex művelődési intézmények esetében is. Ha ezek kialakítására úgy kerül sor, hogy az ellátandó feladatok csorbát szenvednek, az összevonás nem érheti el célját. Ha az összevonásnak semmilyen más eredménye nincs, mint egy új szervezet, amely ugyanazokat a feladatokat ugyanazon, sőt sokszor alacsonyabb színvonalon látja el, mint az összevonás előtt, csupán szervezeti bűvészkedésnek tekinthető. Annak az integrációnak van létjogosultsága, amely az egyes területek ellátását magasabb színvonalra emeli, és az intézmény működését is gazdaságosabbá teszi. A bevált gyakorlati tapasztalatokat vette alapul a művelődési miniszter 1981-ben megjelent utasítása is, amely kimondja, hogy a komplex művelődési intézményeket elsősorban a kis településeken, az alapellátás megvalósítására célszerű létrehozni, megőrizvén azonban a korábbi intézményi szakmai kapcsolatokat is. A könyvtárak és a művelődésügy más intézményei között az ésszerű, megalapozott, a munkamegosztáson és egymás segítésén alapuló együttműködést sehol sem lehet nélkülözni. Egyetlen művelődési intézmény sem képes helyét megfelelően betölteni a művelődés egészében, rendkívül összetett folyamatban, ha más intézménytől elszigetelten, elzárkózva próbál működni. A könyvtáraknak más művelődési intézménnyel való együttműködésében szintén a kölcsönös érdekeltségnek kell meghatározó szerepet kapnia. A könyvtáros sajátos eszközeivel támogassa más intézmények munkáját, és megfordítva: a partner intézmények is éljenek jobban azokkal a lehetőségekkel, szolgáltatásokkal, amelyeket a könyvtárak nyújthatnak. A szakképzett könyvtárosoknak a szerepe a jelenleginél is nagyobb lesz a könyvtárak, a könyvtári rendszer tevékenységének fejlesztésében. Ezzel kapcsolatban a következő időszak legfontosabb feladatai a képzés és a továbbképzés, illetőleg a vezetői utánpótlás terén adódnak. A jelenlegi háromszintű képzést: az egyetemen, a főiskolákon folyó könyvtárosképzést, továbbá a könyvtárkezelői képzést fenn kívánjuk tartani. A fővárosban is szeretnénk létrehozni a főiskolai könyvtárosképzést. A kereteket a képzés valamennyi szintjén és formájában a jelenleginél sokkal alaposabban, megbízhatóbban megállapított szükségletekhez kívánjuk igazítani. Ezeket a szükségleteket kell alapul venni a nappali tagozatos képzés szakpárosításának kialakításában is. Szeretnénk elérni a szakpárosítások bővítését is. A jövőben kiemelt feladatunk a képzés tartalmának korszerűsítése, majd folyamatos karbantartása. Különösen arra törekszünk, hogy az elméleti ismereteken belül, továbbá az elméleti és a gyakorlati ismeretek között olyan 29
