Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)
A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A plenáris ülés előadásai - Juhász Jenő: A magyar könyvtárügy feladatai a IV. országos könyvtárügyi konferencia ajánlásainak tükrében
egyre inkább nélkülözhetetlenné válnak a tudományos kutatási és fejlesztési, az információs feladatok megoldásához, a termelés korszerűsítéséhez, a népgazdaság, az egész társadalom fejlesztéséhez. Az új tudományos és szakmai ismeretek számottevő része továbbra is nyomtatott vagy sokszorosított formában jelenik meg, és nem valószínű, hogy e téren a közeli jövőben lényeges változás következnék be. E dokumentumok gyűjtése, feldolgozása, feltárása, magának a dokumentumnak vagy a benne rejlő információnak a szolgáltatása változatlanul elsőrendűen könyvtári, de nem kizárólag szakkönyvtári feladat marad. E tevékenységben a jövőben mindinkább erősíteni kell más könyvtártípusok részvételét is, természetesen megtartva, sőt növelve az ésszerű és hatékony munkamegosztást. A konferencia ajánlásai öt fejezetben veszik számba a részfeladatokat és azokat az eszközöket, lehetőségeket, amelyek a legfontosabb feladatkörök megoldását segítik. Ezeknek nagy többsége kettős forrásból teremthető elő: egyfelől a meglevő és felszabadítható tartalékok mozgósításából, másfelől a könyvtárügy fokozottabb fejlesztéséből. A könyvtárak közötti együttműködés mint eléggé ki nem használt lehetőség kívánkozik az általam külön is kiemelendő segítő eszközök felsorolásának élére. Hazánkban nemcsak az a baj, hogy a szolgáltató helyek száma magas, hanem az is, hogy a könyvtárak és a szakirodalmi tájékoztatás más intézményei nagyrészt egymás mellett, egymástól mesterségesen elválasztva és függetlenedve működnek. Ezekből az intézményekből egységes könyvtári-tájékoztatási rendszert kell létrehozni és működtetni. Olyan országos és nemzetközi együttműködésre van szükség, amely lehetővé teszi a társadalmi, a gazdasági, a tudományos és a műszaki szükségletek kielégítését. A rendelkezésre álló erők és eszközök hatékonyabb felhasználásának, a tartalékok feltárásának e legfontosabb módszerei jórészt tervezési, szervezési, de egyúttal fejlesztési jellegűek is. Együttműködésről sok éve és nagyon sok fórumon beszéltünk már, például két évvel ezelőtt a Magyar Könyvtárosok Egyesületének veszprémi vándorgyűlése is e kérdést vitatta meg. A könyvtárügy fejlődésének e kiemelkedően fontos eszközéről azonban nem lehet eleget beszélni. Kétirányú együttműködésről kell szólnunk: a könyvtárak közötti, illetve a könyvtárak és más, tudományos és művelődési intézmények közötti együttműködésről. A könyvtári rendszeren belül úgy kell megszervezni az együttműködést, hogy az a könyvtári tevékenység valamennyi területére kiterjedjen, az állománygyarapításra, a feldolgozásra, a feltárásra éppúgy, mint a könyvtári és az információs szolgáltatásokra. Együttműködésre van szükség a hálózatokon belül és a hálózatok között, az egyazon szakterületen tevékenykedő könyvtárak között és az egy helyen, területen, régióban működő különféle könyvtárak között egyaránt. Mindenfajta együttműködésnek ugyanabba az irányba kell hatnia: olyan könyvtári rendszer kialakításának irányába, amelyben a felesleges párhuzamosságok kiküszöbölésével minden valós igény gyorsan, egyszerűen és a megfelelő helyen kielégíthető. Fel kell számolni azokat a presztízsszempontokat, amelyek jelenleg az együttműködést akadályozzák. Egyetlen könyvtárfenntartó sem rendezkedhet be önellátásra. Ez elvileg is, gyakorlatilag is megvalósíthatatlan, az ilyenfajta autarchies törekvés gazdasági és szakmai szempontból egyaránt kártékony. A következő időszakban mindinkább el kell terjednie annak a gyakorlatnak, amely magától értetődő természetességgel végzi a más 27
