Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)

Beszámoló a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 1981. évi munkájáról

BESZÁMOLÓ A MAGYAR KÖNYVTÁROSOK EGYESÜLETE 1981. ÉVI MUNKÁJÁRÓL Az egyesület elnöksége az 1981-es év munkáját jónak ítélte, a kitűzött feladatokat a szervezetek és az elnökség zömében teljesítette. A legfontosabb feladat 1981 -ben a IV. országos könyvtárügyi konferencia társadalmi jellegű előkészítése volt. Ezt a munkát már 1980-ban, a szombathelyi vándorgyűlésen megkezdtük és ez — ahogy a konferencián és az azt követő értékelések során is elhangzott — jól szolgálta a felkészülést, ugyanúgy, mint a tanácskozást megelőző időszak számos rendezvénye, amelyek közül több a VI. ötéves terv könyvtárügyi feladatai vagy a könyvtár és tájékoztatásügy fejlesztési irányai címet viselte. Röviddel a konferencia előtt jelent meg a szombathelyi vándorgyűlés anyagával az 1980. évi évkönyv, s egyesületünk számos tagja vett részt abban a nagy és jelentős munkában, amelyet az összejövetel hivatalos dokumentumainak és háttéranyagainak összeállítása jelentett. Nem kis feladatot rótt ránk a konferencia szervezési munkája, amelyet a minisztérium megbízásából végeztünk. Ismeretes, hogy a konferencia egyik fő célja az volt, hogy fórumot adjon a könyvtár és tájékoztatásüggyel kapcsolatban állóknak, a fenntartóknak és felhasználóknak, a párt, állami és társadalmi szervek képviselőinek. Éppen ezért a helyes célért korlátozni kellett a részt vevő könyvtárosok számát és a meghívottak névsorát úgy összeállítani, hogy az keresztmetszetét adja könyvtárügyünk egészének. Ez nehéz és felelősségteljes feladat volt, amelyhez a javaslatot a minisztérium egyesületünktől kérte. Szervezeteink ezt a tényt eddigi munkájuk megbecsüléseként értékelték. A IV. országos könyvtárügyi konferencia ajánlásai, dokumentumai a könyvtár és tájékoztatásügyben dolgozókra nagy felelősséget és számos feladatot rónak. Éppen ezért egyesületi feladatnak tekintjük, hogy ezeket széles körben megismertessük tagságunkkal és közösen segítsük és keressük meg a megoldás, a megvalósítás útját és hogyanját. Ezt a célt szolgálta a kaposvári, XIII. vándorgyűlésünk is, amelynek több mint 700 részvevője nagy fegyelemmel és figyelemmel, felelősségérzettel vitatta meg a konferencia dokumentumai alapján, hogy a megnehezedett körülmények között az együttműködésben, a szervezésben, az egyéni kötelezettségvállalásban rejlő tartalékok feltárásával és kihasználásával, hogyan vigyük előbbre a hazai könyvtárügyet. Sikeresnek tekinthetjük a tanácskozást azért is, mert a vándorgyűlések történetében talán Kaposvárott sikerült a legjobban megtalálni azt a formát, amely a legalkalmasabb az eredményes munkához. 13