Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)

A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Fórum a módszertani és hálózati munkáról - Szita Ferenc: A módszertani, hálózati munka megújhodásának útjai és követelményei

Szita Ferenc, a kaposvári Palmiro Togliatti megyei Könyvtár igazgatója A MÓDSZERTANI, HÁLÓZATI MUNKA MEGÚJHODÁSÁNAK ÚTJAI ÉS KÖVETELMÉNYEI A hálózati-mód szertani munka, mint a könyvtárügy egészének része, sokat változott, fejlődött, néha meg-megtorpant az elmúlt több mint 30 év alatt. Évtizedenként meg lehet húzni a választó vonalakat — elsősorban a közművelődési könyvtárak hálózati-módszertani munkájának fejlődéstörténetében. Az ötvenes évek a hálózatépítés, a könyvtári hálózati rendszer kialakításának nehéz, de szép és hősi korszaka: könyvtártelepítés, letéti könyvtárak létesítése, gondozása, a tiszteletdíjas könyvtárosok kiválasztása, munkájuk operatív Segítése, olvasószervezés, könyvismertetések, felolvasások, könyvtári versenyek. Mindez vérbeli szervezői, módszereket kereső-kialakító munka volt. A hatvanas évek a falusi könyvtárak tanácsi kezelésbe adásával indult. Ez gondos módszertani, adminisztratív előkészítést és megvalósítást kívánt. A fenntartó tanácsok általában rövid időn belül jó gazdáivá váltak a könyvtáraknak. Elhelyezésben, új építésű és korszerűsített épületekben, de mindenek előtt könyvállományban jelentősen gazdagodtak a könyvtárak. Az olvasómozgalom fejlődött, a szabadpolcos könyvtár szinte mindenütt elterjedt, még a kis könyvtárakban is. Élénk propaganda tevékenység, olvasószervezés követte a hálózat átalakítását. Fellendült a könyvtárak forgalma, látogatottsága, és minősegében, tartalmában jobb lett a könyvtári szolgálat. A hetvenes évek ismét a hálózat alakításában hoztak változást. A megindult közigazgatási átszervezést követte a könyvtári hálózat átalakítása. Ebben segített az 1971-es tanácstörvény, amely művelődési alapintézménynek minősítette a könyvtárat is. Kiváló módszertani segítséget jelentettek az 1972-ben megjelent szakmai irányelvek is. Komoly és igényes módszertani munka volt a könyvtári távlati fejlesztési tervek elkészítése. A III. országos könyvtárügyi konferencia ajánlásai alapján jövőt terveztünk, álmodtunk s már azt is tudjuk, hogy ebben a 10 esztendőben mi minden nem valósult meg terveinkből. Bár a felszabadulási és a Petőfi emlékkönyvtárak akciókban szép és korszerű könyvtárak épültek, az állomány növekedett, számtalan könyvtár környezetével és szolgálatával jó „dolgozó szobának" minősült, mégis csökkent vagy egy helyben állt az olvasók száma és a könyvtári forgalom is. Tény az is, hogy a társadalmi átalakulás, az urbanizáció, a kis települések lakosságának csökkenése, a sokfajta művelődési lehetőséggel való élni tudás vagy nem tudás, az emberek gazdagodási, anyagias törekvései kedvezőtlenül hatottak a könyvtári eredményekre. A könyvtári módszertan — az olvasáskutatás ellentmondásos képei mellett — nem találta meg az új módszereket, nem is nagyon kereste az utat, hogy ezeken az objektív 119