Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)
A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Levéltáros Szekció - Beszámoló a Levéltáros Szekció munkájáról. Összeállította: dr. Bán Péter
Dóka Klára, a Fővárosi Levéltár munkatársa, a Levéltári szekció titkára először a tizedjegyzékeknek és a hagyatéki leltáraknak több levéltárat egyaránt érintő kérdésköréhez szólt hozzá. Sürgette a forrásadottságok kiterjedt felmérését, hiszen a dézsmajegyzékek egyik fő lelőhelycsoportjáról, a katolikus egyházi levéltárakról e téren csak halovány sejtelmeink vannak. A hagyatéki és más vagyonleltárak feltárásánál a vonatkozó forrásanyag szétszórtságára, a feldolgozás elveinek szempontjából a sokoldalú informatív értékre és az öröklési szokásokkal kapcsolatos forráskritikai vizsgálatok szükségére hívta fel a figyelmet. Általában szólva a forráskiadás tervszerűsítéséről, utalt az ebből eredő anyagi megtakarításokra, s határozottan kimondta: nem helyi, részleges szempontok alapján, hanem a nemzeti kultúra egészének szemszögéből, másfelől a modern technikai apparátusok (mikrofilm, lyukkártya, computer) felhasználásával kell dolgoznunk. — „A levéltári szekció nem fog kész recepteket adni, hogy bizonyos iratokat hogyan kell publikálni, hanem arra törekszik, hogy fórumot teremtsen az azonos kérdésekkel foglalkozóknak... a helyes módszerek kialakítására . Vörös Károlynak, a MTA Történettudományi Intézete főmunkatársának írásban elküldött hozzászólását Benczéné, Nagy Eszter olvasta fel. Lényege egy pár évvel ezelőtt készült ajánlás volt, hogyan kapcsolódhatnak be a levéltárak a „Történelmi és kulturális emlékeink, hagyományaink komplex kutatása ' címet viselő kutatási főirányba. A társadalmi-történelmi tudat fejlesztéséhez új tények feltárása kell - ezek döntő hányada a levéltárakban található — meg kell szervezni az átgondolt, minden egyes levéltárra kiterjedő gyűjtőmunkát - a tematikus gyűjteményekről központi filmdokumentáció készüljön, melyhez speciális kutatási segédletek állnának rendelkezésre. A feltáráshoz és az összegyűjtendő irategyütteseknek a kutatás számára hozzáférhetővé tételéhez irányelveket is vázolt, valamint példákat sorolt fel az effajta feldolgozásra elsőrenden érdemes forrástípusokból. E témák pontos meghatározására, módszertani ajánlások kidolgozására, jogi és pénzügyi kérdések szabályozására egy bizottság létrehozását látta szükségesnek. A korreferátumok és a többi hozzászólás után igen kevés ideje maradt Benda Kálmánnak, hogy az elhangzottakra reagáljon. Minthogy egyedül Ember Győző foglalkozott közvetlenül referátumának tartalmával, erre válaszolt. Egyáltalán nem megnyugtatónak, sőt jellemző tünetnek tartotta az említett akadémiai tervezet „hosszú, nyugodt álmát . Ironikusan csak „ jó egészséget kívánhatott mindnyájunknak, hogy megérjük a tervezet megvalósulását vagy legalább közhírré tételét. Benda Kálmán egyetértett a „mit és hogyan közöljünk kettős kérdésfeltevéssel, de ismételten hozzátette: a hogyan, a módszer dolgában nem kell, sőt nem szabad várnunk parnasszusi döntésekre. Hasonló hangsúllyal foglalta össze Ságvári Ágnes a délelőtti ülés néhány tanulságát. „A szekció jókor alakult, a levéltáros közvéleményben megérlelődött igényeket fejez ki... ... felnőtt az a generáció, amely a levéltárosok iránt támasztott politikai, ideológiai és szakmai igényt szabatosan meg tudja fogalmazni és valóra is tudja váltani . Szakmai fórum a levéltári szekció, mely ajánlásokat készít a Művelődési Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia és a fenntartó szervek számára. Ságvári Ágnes ezután elmondta javaslatát egy forráskiadási szabványosítási bizottság alakítására és névsorára. E bizottság általános alapelveket dolgozna ki, ha nem is olyan módon, amint az ötvenes években elkép113