Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1981 (Budapest, 1982)

A XII. vándorgyűlés előadásai és korreferátumai - A szekciók és bizottságok ülése - Levéltáros Szekció - Beszámoló a Levéltáros Szekció munkájáról. Összeállította: dr. Bán Péter

jesen megoldatlanul álló témája a számítástechnika alkalmazhatósága volt a levéltárak, mint történeti információs bázisok területén. Átgondolta a hazai közeljövőnek e sarkalatos problémáját, inspirációt merítve a külföldi szakirodalomból s helyenként az ottani gyakorlatból is. Meggyőzött bennünket az ügy sürgető voltáról, mert a jelenleg áthághatatlannak tűnő pénzügyi akadályokat várhatóan önként meg fogja oldani a kis computerek árának sokaktól jósolt csökkenése, és egy szűkebb szakembergárda kiképzése is kivitelezhető lesz egynéhány év alatt. Ami közvetlenül ránk tartozik, az a tradicionális levéltáros szemlélet gyökeres megváltoztatása; elő kell készülni az archív forrásadatok kódolható csoportjainak — mindenekelőtt a tömeges, kvantitatív jellegű és logikusan összetartozó (homogén) adatsorok — szisztematikus kiválogatására, valamint a számítógéppel szembeni levéltári igények kidolgozására. Az adatbanknak három, egymásra épülő funkcióját különítette el Gyáni Gábor: 1.) a forrásinformációk archiválását (tárolását), 2.) ezek közvetlen — bár több változatú — kibocsátását, az elsődleges szolgáitatást, 3.) az adatbanki információk alapján zajlott kutatások eredményeinek ismételt betáplálását, visszakereshetőségük érdekében (másodlagos szolgáltatás). Mindezen megfontolások nyomán a jelenkornak, a mi nemzedékünknek szól a figyelmeztetés: „Tudomásul kell venni, hogy már pusztán az adatbank utáni igény is a tudományos kutatások előrehaladott szervezeti koncentráltságát tételezi, ..." hiszen a géppel szembeni követelmények meghatározása, továbbá a tudományos igények kielégítésének konkrét módja az egész történettudomány fejlődésének függvénye. A szekcióülés tervezett programjában feltüntetett korreferátumok közül elmaradt Szita Lászlónak, a Baranya megyei Levéltár igazgatójának beszámolója a nemzetiségek történetét érintő forrásokról, mivel az előadó hivatalos úton volt Jugoszláviában. A korreferátumok után következett a vita, illetve a hozzászólások további kiegészítése. Trócsányi Zsolt ezúttal nem saját témájában, hanem a hagyatéki leltárakhoz kapcsolódva kért szót. Hiányolta Jakó Zsigmond erdélyi történész nevének említését, aki a hazai szaktudomány e területén úttörőnek tekinthető. Példaadó tanulmánya kolozsvári városi levéltári anyag alapján több mint két évtizeddel ezelőtt jelent meg „Az otthon és művészete a XVI-XVII. századi Kolozsváron" címen (Kelemen Lajos Emlékkönyv, Kolozsvár-Bukarest, 1957.). A szekcióülésen jelen volt Somkuti Gabriella, az OSzK munkatársa, az MKE könyves könyvtártörténeti bizottságának vezetője. Hozzászólásában röviden körvonalazta e bizottság munkájának céljait és néhány évre visszatekintő eredményeit. Úgy vélte, hogy a bizottság és a levéltári szekció több téren össze tudná hangolni tevékenységét. Az elhangzott témák egyikéhez, a hagyatéki inventáriumokhoz mindjárt meg is jegyezte, hogy azok könyv-rovatai kiemelkedő források a magánkönyvtárak történetének kutatásához. Ságvári Ágnes a levéltári szekció vezetősége nevében megköszönte Somkuti Gabriella hozzászólását, s egyúttal javasolta: tartsanak közös klubnapot, ahol a könyv- és könyvtártörténeti bizottság tagjai részletesen tájékoztatnák a levéltárosokat érdeklődési és kutatási területükről. Erdmann Gyula, az Új Magyar Központi Levéltár osztályvezetője két területen tett fontos indítványokat. Az egyik a reformkori országgyűlésekre vonatkozott, és iratanya111