Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1980 (Budapest, 1981)

A plenáris ülés előadásai - Dr. Bors Zoltán: A vándorgyűlés üdvözlése

Kiállítások, baráti találkozók, visszaemlékezések, dokumentumok és más adalékok alapján fölidézhetjük könyvtártörténeti emlékeinket, de ezen túlmenően hangsúlyozhatjuk és hangsúlyozzuk is, hogy a könyv, a könyvtárügy megyénk kulturális rangjához mindig hozzátartozott. Köszönhető ez számos jeles ember áldozatos, odaadó munkájának. Annak, hogy a vándorgyűlés résztvevői előtt ilyén hangsúllyal szólhatunk a Vas megyei könyvtárügyről, több oka van. A könyv és egyáltalán az intézményes könyvtármozgalom egyik mércéje, hogy a lakosság mennyire ismerte, vagy ismeri föl az olvasás jelentőségét saját életében, hogy a könyv „apostolai" — értem ezen elsősorban a könyvtárosokat—, mennyire tudják fölkelteni, ébreszteni a tudásszomjat, at ismeretek iránti érdeklődést és vágyat. Amint már említettem, ilyen emberek szép számmal akadtak és akadnak szűkebb pátriánk könyvtármozgalmának korábbi történetében és mai életében. Nem kevésbé elhanyagolható, állandóan jelenlevő és ható tényező az is, hogy szerencsés volt a megye abban és napjainkban is az, hogy számos, hazánk kultúrájában is meghatározó szerepet betöltő alkotó jelenlétével számolhatott és számot Megyénk adta a magyar irodalomnak Berzsenyi Dánielt, a nagy magyar költőt, aki egyben jó gazdálkodó ember hírében is állott. Berzsenyi versei és írásai, vitái állandóan hatottak a mindenkori vasi kultúrára, rangos mércét jelentettek a kultúráért felelős emberek, a kultúrmunkások számára. Ez a „berzsenyis-lépték" napjainkban is meghatározp. Kitörölhetetlen kultúránkból a „Magyarokhoz" utolsó versszakában a nemzet elé állított program: „... Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat..." Berzsenyi a tudás, a tanulás, a művelődés, így tehát az olvasás szerepét a gazdálkodó ember számára is fontosnak tartotta. Napjaink ma már fejlett szocialista gazdálkodási formái mellett is lényeges tanítás, vagy talán intelem Berzsenyinek a „Mezei szorgalom" c. művében írt sorai: „Nem szükséges, reménylem hosszasan fejtegetnem, hogy a mezei szorgalom virágzatához még közel sem elég, hogy a földmívelésre elegendő nép, helyes föld és néposzlat legyen: hanem még az is múlhatatlanul megkívántatik, hogy a földművelő nép mind erkölcsére, mind értelmére nézve nagy céljaihoz képzett legyen..." Berzsenyi mellett, vagy azzal együtt számos más poéta járta, lakta a vasi földet, élte a közösséggel összeforrott életét. Ostffyasszonyfán járt a fiatal Petőfi, Vönöck községben húzódott meg az apja által kitagadott Kisfaludy Károly. A fasizmus nehéz éveiben, amikor üldöztek és elhallgattattak sok tollforgató embert, egy időre ide menekült Darvas József, Mód Aladár és még sokan. Kortárs költőink közül Weöres Sándor, Bárdosi Németh János — folytathatnám a sort — tartják magukat elkötelezettnek megyénkhez. Megyénk párt és állami vezetése nagy figyelmet szentel a művelődés ügyének. A kultúrának és ezen belül a könyvnek megyénk lakossága éppen a jószínvonalú könyvtári munka révén válik részesévé, annak az értéknek birtokosává, amelyet az olvasás izgalma, szépsége nyújt. Kötelességünknek tartjuk és intézkedéseinkben kifejezésre juttatjuk, hogy a múltbeli értékekre alapozva, új minőségre törekedve nap mint nap előrevigyük a könyvtárak ügyét, az „Olvasó Népért" mozgalmat és jól használjuk ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a tanácsi, szakszervezeti és szakkönyvtáraink nyújtanak. Ezeket a szolgáltatásokat a tanácsi munka részének tekintjük. 8